Fordulópont

A fordulópontok annyira illékonyak. Lehet, nem is léteznek, vagy csak egy pillanat az egész, amikor még látom a lehetőségek vékony, áttetsző selymeit, de már rá is fordultam arra az útra, amerre ösztönösen a lábam visz. A vállam felett hátra-hátra lesve, ugyan felismerem a kereszteződési pontokat, viszont rágódni rajtuk hiábavalóság.
Pici, pislákoló bóják, amik talán segítenek tanulni, emlékezni, eligazodni, ha épp nem látom a partot a hullámok közt.

Budapest szonett

A vasárnapi verselő.

Budapest szonett

(fény + én = árnyék)

Vakít a fény, velem cammog a nappal.

Vállán sötét tarisznyával fut az est.

Lábam alatt a föld be is szakadhat,

annyira üreges ez a Budapest.

Egy babszem, s máris azt hiszem, paszuly szár

vezet fel az égig. Törnek a kacsok,

s az anyaföld túl közel. Buja, dús sár

meleg sötétje fogva tart: lent vagyok.

Átugrom Budára, hogy lássam Pestet.

Ecsetemet a Dunába mártom. Nézd!

Valaki fura egy világot festett.

Az igazság mellett vakon elmegyek,

de megálmodom a valót, ami bánt,

üt és átvilágít a fellegen.

Kinyílt a golgota virágom

Nem gondoltam, hogy idén virágozni fog, de amikor megláttam a három felfújt, bogyószerű valamit, türelmetlenül lestem, mikor pattan már ki. Csak nőtt, nőtt, nőt... Aztán ma megmutatta magát. Tádáá!

"Balra van a Pest, jobbra meg a Buda..."

Urbánus túra Budapest hídjain.
Cikk-cakk.
A Rákóczi hídtól indultunk, a Margitig jutottunk, de majd folytatjuk alkalomadtán. Jó volt, csak a forgalom zaja, és a túl sok ember emberellenes hozzáállása zavart bele a szép kis sétába.
Szemezgessünk a képekből.

Sárga

A sárga virágok jól állnak Jonatánnak, begyűjtik a Nap fényét, vonzzák a tekintetet, elcsábítják az éhes dongókat, és nekem is nagyon tetszenek.

Legyen az most, tavasszal a törékeny boglárka, a martilapu, a hérics, az aggófű, vagy nyáron az ökörfarkkóró, a gyújtoványfű tátikái, a csörgőfa bokrétái, a bakszakáll napba néző tányérja, vagy a nőszirom elegáns szirmai, mind, mind felélénkítik az embert.

És tudjátok, "sárgán virágzik a tök..."