Robert Merle: Utolsó nyár Primerolban (könyvjelző)

Stílus: 10 pont

Tartalom: 10 pont

Hatás: 10 pont

Hangulat: Emlékezni minden kis részletre az életből, hogy a fogság nyomorában ne felejtsük el, kik vagyunk.

Külcsín: 8 pont

Újrázás: Lehet

Tanulság: Csak töltelék anyag vagyunk a történelem malmában.

Robert Merle a kedvenc íróm (ez tudott). És nagyon örültem ennek a titkos írásnak, amire 2004-ben találtak rá. Ez az első regény, novella, kapaszkodó vagy minek is nevezzem. A hadifogolytáborban kezdte el írni, mintegy túlélésként. Talán a túl személyes téma miatt maradt fiókban a mű. Nem tudom.

A fogolytáborban a testi, lelki éhezést csak emlékezéssel lehet túlélni. Megismerjük az utolsó nyár szikrázó színeit, a francia tengerpart illatát, a békés üdülő falucska lakóit, vendégeit. Még együtt nyaral mindenféle náció a világból. Német, olasz, angol, francia, sejtő vagy mit sem sejtő ember. 
Á, nem lehet háború. Ugyan, ostobaság. De. Akarják. Kik? Mindenki. Miért? Tudod.
Az élet szeretete még jobban fáj, hogy elvesztheted. Virágzó teraszok, vibráló tenger, kóborlások, cseverészés, hűvös esték, forró stég, végtelen hullámok, vacsorák, ebédek, beszélgetések egy üveg mellett, a reggeli öröme, ínycsiklandó szépségek, az emberek is szépek, érdekesek, egyéniek. Emlékek.