Hív a sötét erdő. És ezzel nem lehet viccelni :)
De most nem mehetek. Viselem a következményeket.
Ismeritek a verset.
Sötét erdő szonett
Ha akarom, behunyom a szemem,
hogy egészen más világba hulljak.
Ha akarod megfogom a kezed,
és egész közel, magamba húzlak.
Alig győzöm kivárni a nappal
halálát, agyon ütve az időt
képzelgéssel és ébren-álommal,
míg a sosemlátott erdő, miről
furcsa mesék szólnak, lassan átfon
sűrű ágbogával, s gyökeret ver
szívem helyén. Tudom, hogy fog az átok,
míg a világ világ kereshetlek.
A sötétségen velem csak átszalad
az éjjel, hisz sosem vársz a fák alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése