Winston Groom: Forrest Gamp avagy "egy együgyű fickó feljegyzései" (könyvjelző)

Stílus: 10 pont

Tartalom: 9 pont

Hatás: 8 pont

Hangulat: Esélytelenségből is ki lehet hozni a legjobbat, ki tudja, mi lesz az eredmény.

Külcsín: Értékelhetetlen

Újrázás: nem hinném

Tanulság: Na, most vagy mindenki idióta, vagy ne is feszegessük ki a hülye :)

Forrest Gamp regényben? Na!
Jó film volt. Szerettem a kicsit sémás karaktereket, a kicsit hatásvadász érzelmi jeleneteket (de minden művészet a hatást vadássza, nem?). Jó színészek, jó képek, jó zenék és jó buma. Lássuk, milyen könyv az alapja.
Itt is Forrest meséli az életét, és ahogy olvastam a magyar hangját hallottam, ahogy Bubik István szinkronizálta. A külseje is eleinte Tom Hanks-re hajadzott, de ahogy haladt a történet, egyre halványult ez az előre gyártott fantáziakép, és azon gondolkodtam, hogy biztos ebből a könyvből készült-e a film.
A regény sokkal kritikusabb az amerikai társadalommal, még ha azt egy sűttyő szavai közé rejti is az író (és kimarad a filmes nyál is). A kalandok megállíthatatlanok, mert a hülyeség sodor mindent. (Sokszor a Candide jutott eszembe). Még az űrbe is kiküldik egy zsémbes nő és egy orangután társaságában... Mama, Jenny, foci, Jenny, narkó, egyetem, Jenny, zene, Vietnam, pingpong, Jenny, űrhajó, kannibálok, Jenny, pankrátorok, sakk, rákász-nagyvállalat, szenátor jelölt, Jenny, zene...
Én nem látom idiótábbnak Forrest Gampot, mint egy átlag embert, sőt a könyv sokkal viccesebb, mert legtöbbször magadon röhögsz.