ungIBI lexikon: A köd

• A köd a levegő látható páratartalma. Olyan felhő, aminek földig ér a lába, és benne a látótávolság 1 km-nél kevesebb.
• A köd nyirkos hidege felkúszik a lábon, kampóként mar az ízületek porcába, és súlyos ólompárnaként nehezedik a tüdőre.
• A ködből akárki és akármi előléphet. A köd a fantázia lehelete.
• A köd (The Fog) '80-as horrorfilm
• A köd mindent pasztellé varázsol, megszépít akármilyen tájat. Ellágyítja az éles vonalakat, megszűri a zavaró fényeket. Olyan, mintha egy fura szemüvegen keresztül lesnéd az ismert világot, ami mesés perspektívákkal csalogat.
• A köd nem fotogén, de jó fényképezni

Itt bele vakuztam az esti ködbe:

Olyan Grimmes a táj

Ködhatár

A köd nagyon meglepi az embert.

Főleg egy nyári zebegényi kiránduláson, ahol eltűnt a megmászandó hegy.

Ez a lámpaoszlop meg akár Nárniában is lehetne

A téli ködöt harapni lehet, mégis finom rajzolata lesz minden részletnek

A köd a lakótelep szigorú házait is átváltoztatja

Ködös történet

(helyszín: porcelángyár, festőműhely, az ezred elején)

A munkahelyen jó kinézni az ablakon, hátha odakinn történik valami lényeges dolog. Szomszédos gyárépület, lepusztult műhelyek, használaton kívüli, nagy, égnek meredő kémény Zala-kerámia felirattal. Festői.

De az nap akkora volt a köd, hogy az ablakpárkányt nyaldosta. Mintha jóféle házi tejfölben ücsörögnénk. Rendben, akkor koncentráljunk a benti feladatokra.

A munkahelyen jó kinézni az ablakon, akkor is ha még a kéményig se lát el az ember. Belebámulsz a ködbe, és az agykérgeden már kaparászik is a gondolat, hogy ott van-e egyáltalán az a kémény. Hmm. (Ó, kétkedés szelleme!)

Megfeszített munka mellett üdítő, mikor műhelyünkbe becsattog csinos munkavédelmi bakancsába a tesóm, aki az égetni való termékek után érdeklődik.

(Ő jó partner a hülyeségre.) Fel is vetem a kérdést:

- Lebontották a kéményt, vagy csak sűrű köd takarja?

Nos, a témát meg kell vizsgálni. És már nem csak ketten nézzük a semmit, kollégák is csatlakoztak. Valaki látni véli a homályba vesző valamit. Fogadásokat kötünk.

Aztán délutánra a sürgető határidők elnyomják a rejtélyes köd fontosságát, s már meg is feledkezünk szegény kéményről.

Munkának vége..., húzzunk haza! Mindenki siet. Azért én még kinézek az ablakon.

A köd felszállt. Minden nedvességtől csöpög.

Vigyorgok. A kéménynek hűlt helye. Tesóm nyert.