Igor Ostachowicz:Űzött lelkek éjszakája (könyvjelző)

Stílus: 10 pont

Tartalom: 10 pont

Hatás: 10 pont

Hangulat: Nem akarok belekeveredni, de nyakig benne vagyok. Közöm nincs hozzá, de furdal a lelkiismeret, amitől még a cinizmus sem ment meg.

Külcsín: 9 pont (ha a figyelem felkeltés a cél a borítóval, akkor nálam elérte a célját. Az új könyvek közt nézelődtem a könyvtárban: naa, milyen jó kis rajz, kedvemre való ötlettel, mondjuk a címet nem ide csúsztatnám, és miért van rajta ennyi zsidó csillag? Beleolvasok. Varsó. Mai duma. Ígéretes téma. Ki is kölcsönöztem.)

Újrázás: OK

Tanulság: Tanuljunk meg a holtakkal együtt élni, a Gonoszt meg jól pofán vágni.

A lengyel irodalmi látómezőm eddig Sienkiewicz-ig terjedt :(sorry). Sienkiewicz-cel ellentétben ez a könyv nem éppen romantikus nyelvezetű. Mocskosan szókimondó, brutálisan éles leírásokkal, savas cinizmussal és morbid, eszeveszett humorral tűzdelve.

Helyszín a mai modern Varsó felújított negyede, ahol a régi gettó állt. Itt éldegél diplomás kőművesünk, anorexiás, munkanélküli barátnőjével, közönyösen, kívülről szemlélve a társadalmat, a jelent, a múltat, gyűjtögetve a jövőre. Persze elég egy elcsórt rejtélyes ezüstszív és már meg is repedt a jól felépített védőfal.

A pincéből halott zsidók látogatnak a lakásába, aztán már a városba kószálnak, a plázában vásárolgatnak, ízlelgetik az életet. Mindenki másért ragadt itt, akik a gettóban, vagy a varsói felkelésben haltak meg, nincs aki sirassa vagy emlékezzen rájuk. És főhősünk terelgeti őket, védi a élőholtak egyre növekvő csoportjait és fizeti a kiadásokat.
A Gonosz is megjelenik lelkekre vadászva, az alkalmasat megszállva neofasiszta csoportot gyűjt maga köré, mintha újra le akarná játszani az elcseszett történelmet. Majdnem mindenki hallgat az uszítására, hisz a másság gyűlölete szinte családi hagyomány, és mert megszerzi az ezüstszívet.