Neil Gaiman: Tükör és füst (könyvjelző)

 Novellák és illúziók

"...Mindegyik történet valaminek a tükörképe, nem több füstnél. Üzenetek Tükörországból, képek a változó felhőkben: füst és tükör, semmi több. De én élvezettel írtam őket, és szeretném azt hinni, hogy olvasni is élvezet.

Isten hozott"

Így zárja a bevezetést az író (naná, hogy nem kell aggódnia, én élveztem minden sorát :), a bevezetést aminél még nem olvastam hosszabbat egy könyvben se. A bevezetést amiben már eleve egy történet van elrejtve, és ráadásnak még végig sorolja a novellák születését, így beleshetünk, hogy is ír egy író, legalább is Neil Gaiman.
Itt hab után jön a torta. 

Lehet vers, lehet próza, rövid, hosszú, vicces, komoly,

szexi, éteri, kedves vagy mesés, a baljós hangulat elengedhetetlen.

Kiderült, hogy a limlom boltban Szent Grált is lehet kapni; hogy a híd alatti trollal lehet alkudozni; hogy meglehet a macskánk egy angyal, aki a gonosztól védi a családot; hogy egy ártatlan bűvésztrükk egy nagymamába is kerülhet; hogy van olyan óvatlan turista, aki H. P. Lovecraft világába csöppen, ami fel sem tűnik egy-két korsó sör után; hogy kedvelem a vérfarkasokat; hogy nem vonz a bérgyilkos-nagyker; hogy amikor az angyalok az univerzumot gyúrták, már akkor nem stimmelt valami; na és hogy ez a Hófehérke ... kiráz a hideg a kiscsajtól.

Stílus: 10 pont

Tartalom: 10 pont

Hatás: 9 pont (nem mindig talált el)

Hangulat: Remek történetek nyüzsögnek mindenütt.

Külcsín: 7 pont (Nem rossz. Szellemes, egyszerű, de én mindig többet várok)

Újrázás: Ja, ja

Tanulság: A tükörben ne a valóságot keresd, hanem egy új nézőpontot, és így talán eloszlik az a füst is az igazság elől.

A legrövidebb novellát ide biggyesztem példának. NeilGaimanos szemszög:

MIKLÓS AKKOR MÁR...

…VÉNEBB VOLT A VÉNNÉL, szakálla már nem is lehetett fehérebb. Meg akart akkor már halni.

Az északi-sarki barlangok törpe őslakói nem beszélték a nyelvét, csak a saját, csicsergő nyelvükön társalogtak, és mindenféle zagyva, érthetetlen szertartásokat végeztek, már amikor nem a gyáraikban gürcöltek.

Évente egyszer kiparancsolták őt a Végtelen Éjbe, hiába tiltakozott, esdekelt és zokogott. Az utazás során megállt minden egyes gyerek ágya mellett a világon, és otthagyta nekik a törpék egy-egy láthatatlan ajándékát. A gyermekek az időbe fagyva szenderegtek.

Irigyelte Prométeuszt és Lokit, Szisziphoszt és Júdást. Az ő büntetése sokkal súlyosabb.

Ho.

Ho.

Ho.

Fordította: Pék Zoltán

Ha Neil Gaiman olvasok, akkor sokszor bevillan a Supernatural.

Ha Supernaturalt nézek, töbször is Neil Gaiman könyvei jutnak eszembe.

Ezért megtoldom a bejegyzést.

Napi SPN idézet:

Dean:
Tehát elbújtál ide (könyvekkel tömött szobára tárja a karját), vagy valami wigwamba, azelőtt meg valami barlangba, hogy történeteket hallgass, könyveket olvass?
Metatron: (kacarászva bólogat)
És milyen érdekes! Hogy mit hoztatok az Úr földjére...
A Pusztítás, a gyilkosságok... Isten meztelen majmainak vad, erős találmányai... Lenyűgöző! De igazából, igazából... A mesélés. A mesélés a szabad akarat igazi virága. Legalábbis ameddig mostanáig eljutottatok vele. Mikor kitaláltok egy mesét, magatok is Istenné váltok. Egy apró, zavaros univerzumé, amit ti teremtettetek. Annyi világ... (teljesen belelkesül a saját kiselőadásától, miközben puskacsővel hadonászik a fiúk orra előtt)

8/21.