Örökség
Az én apám pék a túlvilágon.
Álmaival fűti a kemencét.
Terveit elemésztik a lángok,
de mindig van ropogós, friss kenyér.
Pattog a tűz, égnek a feladott
vágyak, kívánságok porladnak el.
S míg apám tésztából kiflit sodor,
ábrándok szöknek ki a kéményen.
Este pihenni a tóhoz ballag,
hóna alá kapva trombitáját.
Fodrozó víz felett száll a dallam,
nekem fújja, s a szél hozza át.
Örökségem: hogy bármire is vágyom,
az csak képzeletem taván sodródjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése