Figyeltétek már a varjakat így ősszel, diószezonban?
Nagyon kis ügyesek és technikásak.
Ha nem tudják a csőrükkel felnyitni a dió héját, akkor a magasból ledobálják, hogy összetörjön.
Persze nem mindegy a talaj keménysége, erre ők is rájöttek.
A fifikásabbja akár megvárja amíg arra jön egy autó és áthajt a dióján.
2012. november 21., szerda
2012. november 11., vasárnap
Az az átkozott SÓSKIFLI!
Ismét egy kutyabandázás következménye:
Újabb receptet próbáltam ki, kissé átdolgozva.
Sóskifli
Tészta:
Liszt: 20 púpos evőkanál
Élesztő: szárított 2 csomag
Cukor: ½ evőkanál
Só: 1 teáskanál
½ Citrom héja
friss GYÖMBÉR: ujjnyi darabka, reszelve
vagy por: 2 teáskanál
2 tojás
Tejszín: 2dl
Vaj: 5-6dkg, olvasztva
Tetejére:
Tojás
Durva só
Köménymag
vagy mák, vagy rózsabors, vagy szezámmag, vagy stb.
A tésztát jól
kidolgozom, ami legalább 1 órát pihenget meleg helyen. Ha megkelt begyújtom a
sütőt, a tésztát 4 kis bucira osztom. Kb. 1-2 mm vastag korongokat nyújtok belőle. 8 vagy 12 cikkre vágom. Feltekerem és kis kiflikké hajlítva a tepsibe sorakoztatom
őket.
Amíg elpakolom az eszközöket, addig konyharuhával letakarom a sütiket (szuszogjanak
még egy kicsit).
A végén tojással megkenem a tetejét, durva sóval beszórom,
hintek rá köménymagot, vagy frissen darált rózsaborsot, vagy amit találok.
Most már elég meleg a sütőnk,
berakom a kifliket és kb. 20-25 percig sütöm.
Főzők egy kis teát (earl gray-t) és megkóstolom.
Almát szeletelek ezzel is megkóstolom.
Itt a kutya: Jonatánnal is megkóstolom.
Tesómmal is megkóstolom. Anyuval is.
Megkóstolom… megkóstolnám,
de elfogyott az az átkozott sóskifli!
2012. november 2., péntek
Halottak napja
Örökség
Az én apám pék a túlvilágon.
Álmaival fűti a kemencét.
Terveit elemésztik a lángok,
de mindig van ropogós, friss kenyér.
Pattog a tűz, égnek a feladott
vágyak, kívánságok porladnak el.
S míg apám tésztából kiflit sodor,
ábrándok szöknek ki a kéményen.
Este pihenni a tóhoz ballag,
hóna alá kapva trombitáját.
Fodrozó víz felett száll a dallam,
nekem fújja, s a szél hozza át.
Örökségem: hogy bármire is vágyom,
az csak képzeletem taván sodródjon.
2012. november 1., csütörtök
Rudolf Péter
Rudolf Péter nagyon beépült a világ- és énképembe.
Suttyó korom óta lesem, mit művel...
Mindenfélét összehordhatnék, hogy mennyire odavagyok a játékától, a hangjától, a dús hajától :), a mozdulataitól... Nem teszem, beszédesebb egy riport vele:
Nálam ő a SZÍNÉSZ,
pedig nem vagyok ÜVEGTIGRIS rajongó.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)