KONTÁRpszicho

Az UNDOR

Most nem a finnyásokra gondolok (ők egy külön téma),

hanem mikor egy-egy íz, szag, érintés tartós, látszólag érthetetlen undort vált ki belőlünk.

Meg van mindennek az oka és okozata (ahogy ezt már Pangloss mester is megmondta Candide-nak), csak utána kell kutakodni a fejünkben, régi emlékek után, családi történetek nyomában. A gyerekkori homályban sok minden rejtőzhet.

Persze nem fogom megszeretni a nyers paradicsomot, de az eredményes nyomozás megmagyarázza a dolgokat,

rendbe szedi kissé a pszihot.

Példa: TÖMEGBALESET

Amikor még kicsi voltam az Üllői úton laktunk. Jóapámmal sokat sétáltunk a Ferencváros és a Józsefváros utcáin (a 70-es években még lehetett sétálni). Néha végig ettük a Körutat, vagy nézegettük a régi házakat, melyiken van árvízállás tábla, lófej, lövés nyomok, vagy lestük, hogy pakolják a szenet a pincékbe. Persze útba esett pár kocsma is ezeket is jól ismertem, és korán megtanultam üvegből, fél kézzel inni a fantát.

Egy mellékutcából kanyarodtunk ki éppen, jobban mondva indián szökdelve énekeltük a nemfélünkafarkastól, amikor a Nagyvárad tér sarkához értünk.

Mi ez a csődület? Autók ácsorogtak, egy teherautó kifarolva, utánfutója felborult, a macskakő vöröslik a szétloccsant görögdinnye húsos levétől, mert az volt a platón, de dugig.

És a levegőt betölti, a kánikulában mintha már-már erjedő dinnye szaga. Én csak álltam, bámulva a gyümölcstömeg roncsait, ahogy saját bűzlő vérében fetreng, s az így belém szívódott szagemlék tartósan kódolta magát.

Alkalomadtán néha megkóstolom, hátha újra szeretem a görögdinnyét, de nem. Brrr! Nem, nem!

Ráadásul a rokonait sem bírom: tök, uborka, cukkíni, padlizsán. Ezeknél is visszaköszön a szagundor, viszont rajtuk segít egy kis tisztítótűz: sülve, főve vagy savanyítva finomak.

 

Azt le sem írom, mért első számú közellenség a főtt répa...