MIX (Chapman+Kane)

Tracy Chapman
Hú, mikor is volt? 1988-ban járt itt? Az "Emberijogok" koncerten. Ő volt az akit nem is ismertem.
A nagyágyúk közt (Sting, Hobó...) egy szerény, fekete lány egy szál gitárral, gordonkahanggal. Nagyon tetszett.
Övé a Fas Car című dal.
Christian Kane
Elsősorban country zenész, és mostanában a mindennapi zenei adagom fő forrása. Egyik lemezén szerepel ez a dal.
Milyen lenne, ha együtt énekelnének?
Kísérlet kép összekevertem a két előadót:

Suttogó falak

Szeretek sétálni a Fiumei úti temetőben.
Olyan, mint egy szabadtéri múzeum. Történelem, művészet, politika kavarog a vén sírok és árnyas fák közt.
(És a mókusok is vagányok)

Kedvencem, Károlyi Mihály síremléke.

Közel van a Kossuth mauzóleumhoz, csak kicsit elbújik a fák és liánok közt. Nem művészileg fog meg ez a fura kupola (messziről üres dinnyehéjra emlékeztet). Az építészet és a fizika tréfál meg minket, mikor belépünk a csarnokba ami a szarkofágot védi. Persze ez a kísérlet is párosan élmény.
Egyikünk a kupola egyik, másikunk kupola másik átellenes oszlopához fordul belülről. Suttogj valami kedveset, vagy félelmes mondatot! A hangod a társad közvetlen közelében szólal meg, mintha a falak beleduruzsolnának a fülébe.
Hallottam hasonló motyogó mecsetekről és londoni kapualjakról, de akkor is... Sok kérdés felmerül.
Az egyik, hogy az építész (Skoda Lajos) betervezte-e ezt a fura akusztikát, vagy csak véletlenül társult a különös formához?
A másik a hangvezetés. Biztos meg lehet magyarázni ezt a fizikai jelenséget, de nem én leszek ez az ember.
Én csak élvezem a játékot, Károlyi Mihály és Andrássy Katalin (a Vörös grófnő) pedig biztos örül egy kis nevetésnek, amit a döbbenet csal mindenki ajkára, aki kipróbálja a SUTTOGÓ FALAKAT.

KONTÁRpszicho

Az UNDOR

Most nem a finnyásokra gondolok (ők egy külön téma),

hanem mikor egy-egy íz, szag, érintés tartós, látszólag érthetetlen undort vált ki belőlünk.

Meg van mindennek az oka és okozata (ahogy ezt már Pangloss mester is megmondta Candide-nak), csak utána kell kutakodni a fejünkben, régi emlékek után, családi történetek nyomában. A gyerekkori homályban sok minden rejtőzhet.

Persze nem fogom megszeretni a nyers paradicsomot, de az eredményes nyomozás megmagyarázza a dolgokat,

rendbe szedi kissé a pszihot.

Példa: TÖMEGBALESET

Amikor még kicsi voltam az Üllői úton laktunk. Jóapámmal sokat sétáltunk a Ferencváros és a Józsefváros utcáin (a 70-es években még lehetett sétálni). Néha végig ettük a Körutat, vagy nézegettük a régi házakat, melyiken van árvízállás tábla, lófej, lövés nyomok, vagy lestük, hogy pakolják a szenet a pincékbe. Persze útba esett pár kocsma is ezeket is jól ismertem, és korán megtanultam üvegből, fél kézzel inni a fantát.

Egy mellékutcából kanyarodtunk ki éppen, jobban mondva indián szökdelve énekeltük a nemfélünkafarkastól, amikor a Nagyvárad tér sarkához értünk.

Mi ez a csődület? Autók ácsorogtak, egy teherautó kifarolva, utánfutója felborult, a macskakő vöröslik a szétloccsant görögdinnye húsos levétől, mert az volt a platón, de dugig.

És a levegőt betölti, a kánikulában mintha már-már erjedő dinnye szaga. Én csak álltam, bámulva a gyümölcstömeg roncsait, ahogy saját bűzlő vérében fetreng, s az így belém szívódott szagemlék tartósan kódolta magát.

Alkalomadtán néha megkóstolom, hátha újra szeretem a görögdinnyét, de nem. Brrr! Nem, nem!

Ráadásul a rokonait sem bírom: tök, uborka, cukkíni, padlizsán. Ezeknél is visszaköszön a szagundor, viszont rajtuk segít egy kis tisztítótűz: sülve, főve vagy savanyítva finomak.

 

Azt le sem írom, mért első számú közellenség a főtt répa...

KÉP és SZÓ: Spiderwick krónikák

Szeretem a könyveket.
Szeretem az illusztrált könyveket.
Szeretem, mikor a jó történetre a belevaló képek kontráznak.

Holly Black az író
Tony Di Terlizzi a rajzoló
Spiderwick krónikák
Ők a legjobb KÉP+SZÓ páros.















Sajna legtöbbször csak a gyerek könyvekben, vagy fantazikban találunk illusztrációt. Kár!

Eme hiány miatt tiltakozom mint felnőtt és mint rajzoló!

Karfiol és barátai

A kutyasétáltatás alatt, ha alkalom adódik, néha bandázunk.

A barátkozás és eszmecserék mellett a gasztronómia mindig szóba kerül.

Ezt a finomságot is így hallottam.

Hozzávalók:
Karfiol, vöröshagyma, fokhagyma, paradicsom, száraztészta, zsemlemorzsa, olaj, só
Arányokat nem írok, alkosson mindenki a maga szájíze szerint, úgy nagyobb a siker.(Én például a paradicsomot mellőzöm)
Elkészítés:
Egy sütőtálat olajjal kikenek, morzsázom. A karfiolt apróbb rózsákra szedve rétegezem a hagymával, fokhagymával, paradicsommal. A rétegeket sózom, bőven meglocsolom olajjal, morzsával hintem.

Alufóliával letakarva, előmelegített sütőben addig sütöm, amíg megpuhul minden alkatrész. Néha meg is keverhetjük. A hagymák szinte eltűnnek, a morzsa szépen megpirul.
Erre szedem rá a kifőzött tésztát, és főzővízből is rálocsolok kb. egy merőkanállal.
Óvatosan egymásba forgatom.

A hagymák elegye különlegesen fűszeres ízt ad a karfiolnak. A karfiol pedig átitatja a tészta rugalmas falatkáit, miközben mindent beburkol a pirított morzsa otthonos illatával.
No, falatozzunk!