Megkezdődött a hosszú szabim. Két hét. Tervek halma, feladatok hegye vár.
Had várjon.
Vakvágányra helyezem a munkahelyi dolgokat, hogy ne hiányozzék annyira Speedy300 Trotec (I Love Lézer) és a munkatársak, már akik tényleg társak.
Ébresztő kiiktatva, így is úgy is kivet az ágy, amikor a nap feljön.
Semmi kötelezőt nem akarok művelni, csak lazán ungibiskedni a saját korlátaim közt, mégis rosszat sejtek. Úgy érzem, vennem kell egy két új örző-védő kaktuszt az ablakba.
Vettem is, s berendeztem egy kis tüskés közösséget a homokváza tetején.
Igaz, még a szénanáthával küzdök, de már kész a torok szirupom a téli köhögés ellen.
Gyurin Zsolt receptje:
A KAKUKKFŰ ( Thymus vulgaris ) Készíts magadnak vegyszermentes kanalas orvosságot! Megfázás, köhögéscsillapítás, hurutoldás.... (Enyhe baktericit és vírusölő hatással is rendelkezik- ám súlyos- magas lázzal, légúti-vagy tüdőgyulladással járó fertőzésben nem helyettesítheti az antibiotikumot.) Levelét használd! Szárítsd ki. Készíts belőle tinktúrát.( 3 pupozott evőkanál levél annyi 4O%-os vodkával, hogy ellepje ) Áztasd 6 napig. Szűrd le, majd készíts szirupot belőle. 4 rész kristálycukor 2 rész tinktúra... Forrald fel, hagyd kihűlni és máris kész a jól ismert Elixirium Thymi Compositum... a finom ízű kanalas orvosság:))))- természetes változata bróm nélkül! Korlátlan ideig eltartható a magas cukortartalma miatt.... ( A patikai ugyanis ezenkívül brómot is tartalmaz mely a nyákoldás szempontjából nem sok jelentőséggel bír- viszont nemi vágy csökkentésére isteni ) Egészségetekre!
Én kicsit eltértem az eredetitől:
Végy egy fél literes befőttesüveget, szórj belé szárított kakukkfű levelét, hogy félig megteljen az edényed. A kiskertből (jelenesetben a balkonláda) vágj egy-egy friss menta és zsálya szálat. Ezeket is dobd az üvegbe, majd öntsd fel tiszta vodkával. Zárd le, néha rázogasd, de legalább egy hétig ázzon. Az én tinktúrámnak egy hónap is adatott, hála feledékenységemnek és lustaságomnak. Mikor végre leszűröm, mellé még öntök félliter pálinkát (most meggy) és egy kiló cukrot. Felforralom, hogy sziruppá váljék, és az alkohol tartalom elpárologjon egy picit. Még melegen üvegekbe töltöm és egyben még egyszer szűröm.
Nem romlik, de kristályosodhat.
Talán így kisebb cukor aránnyal nem járok úgy, mint legelőszőr. Nézd:
A Téglamúzeum egyidős a Guttmann tó parkosításával, és negyven év nem csak az embereket koptatja el.
A felújításkor a gyűjtemény remek tájékoztató táblákat kapott, a kutat befedték (úgyis csak szemetet szórtak bele) virágtartó lett, sőt megtudtam, hogy az a kőkád igazából egy itató.
Én sűrűn járok erre, hisz itt lakom, de bárki ingyen megnézheti a kiállítást, s megkeresheti kedvenc tégláját a falban.
Nem bonyolítottam, na, pedig szoktam, simán jól éreztem magam.
Ez a hónap kicsit sűrűnek tűnt, nem csak azért mert a műhelyben néha feltorlódtak a dolgok (bírtam az ütemet és nem voltam egyedül), inkább az volt a rossz, hogy egyiket sem éreztem igazán az én ügyemnek. Ilyenkor lép életbe a önvédelmi szabályzat: tedd jól a dolgod, de önmagadból csak annyit rakj bele, amennyit ér.
Otthon sem vágtam a fejszét nagy fába, és próbáltam azt tenni, amihez kedvem volt. Tervezgetés, rendezés, vásárlás.
Csak lazán, mert már fogy a kraft. Érik a helyzet egy hosszabb szabira.
A hónap meglepetései:
egy ajándék:
Új mobiltelefon. Szebb és okosabb mint én. Most ismerkedünk...
egy mondat, ami kicsit zavarba ejtett, de még most is melengeti a szívem:
"Ne változz meg!"
még egy mondat, bizonyító erejű, hogy az ember jó irányba is változhat, és a Tesóm is öregszik:
Hány utat járjon végig valaki, Hogy a neve ember legyen? És hány tenger hosszat szálljon a galamb, Míg partot ér és megpihen? És hány bomba kell még, hogy az ágyuszót Már ne tűrje senki sem? Ha válasz kell, hallgasd, hogy mit fúj a szél, Csak hallgasd, hogy mit fúj a szél.
Hány év, míg tengerbe porlik a hegy, Míg kő a kövön nem marad? Na és hány évig bírják még az emberek, Hogy szabadnak lenni nem szabad? Na és hányszor lehet még hogy félrenéz Az ember s azt színleli: vak? Ha válasz kell, hallgasd, hogy mit fúj a szél, Csak hallgasd, hogy mit fúj a szél.
Hányszor kell nézni fölfelé, Hogy előderengjen az ég? És meddig füleljen, aki csupa fül, Hogy meghallja: jajgatnak épp? És hány újabb hulla döbbenti rá, Hogy hullákból most már elég? Ha válasz kell, hallgasd, hogy mit fúj a szél, Csak hallgasd, hogy mit fúj a szél.
Végre nincs az a rekkenő, agyzsibbasztó kánikula. Így délután is rendesen lehet sétálni, nem csak a nap elől bujkálva, árnyékból árnyékba slattyogni.
Pár lövés mostanság:
Hangulat: A tehetség szívós hajóját hányja veti a történelem, a társadalom és a szenvedély tengere.
Külcsín: 9 pont
Újrázás: Igen, és látni akarom a polcon is (ez sajna könyvtári)
Tanulság: Újra kell olvasnom az összes Robert Merle könyvet, mert némelyikhez már rég volt szerencsém, én is felnőttem azóta (azt hiszem), és ez az életrajz rávilágít jó pár dologra. Biztos másképp látnám kedvenc regényeimet.
Jóformán semmit sem tudtam legkedvesebb írómról, csak hogy Francia-Algériában született, harcolt a II. világháborúban, szereti a nőket és baloldali. Népes családjából Pierre fia ragad tollat, hogy megrajzolja a sziporkázó író és mégis egy szemérmes ember portréját.
Jól ír a fiú is. Megfelelően távolság tartó, egyben bensőséges hangot üt meg. Saját apjáról lévén szó biztos nehéz elfogulatlannak lenni.
A gyökerek fontosak, meghatározók. A hajtóerő, az ambíció, a tehetség mit sem ér emberség, szenvedély és szeretet nélkül. Ez a hosszú termékeny élet, a nehézségek, tragédiák, szerelmi csapongások és csalódások ellenére, irigylésre méltóan kalandos, színes, vonzó és derűs. Lehet, hogy ez egy életrajz, én mégis sokszor izgultam és jól szórakoztam.
Amíg megtudjuk, miből lesz a cserebogár, ízelítőt kapunk gyarmatokról, a francia hadsereg rendszeréről, hozzáállásáról, a hadifoglyok helyzetéről, láthatjuk a tan intézetek korlátait és lehetőségeit, az emberek szerethető és gyűlölt természetét, a társadalom idegesítő furaságait, a politika buktatóit; hogy a pénz nem boldogít, de jó ha van, hogy a ragaszkodó szeretetet csak kihasznál, hogy sok viháncoló gyerek mellett nehéz regény írni, hogy mindenképp építsünk egy várat, és hogy nekem is kell egy "mont blanc" toll.
Magyar országon népszerű, kedvelt író (politikai rendszertől függetlenül), így szerencsére művei hamar eljutottak hozzám. A sziget volt az első regénye ami a kezembe akadt. Hetedik osztály utáni nyár. Nagyi könyves polca. Apu azt mondta: Ez jó. Tényleg az. Azóta is. Többször is.
Könyvtár, könyvesbolt. Vadászat a Merle könyvekre.
Ezek közül kettőt nem olvastam. A Moncadát, mert talán most jött el az idő, hogy meg is érsem (amúgy Cuba Libre); és a történelmi regényfolyam utolsó kötetét a Pallos és szerelmet, amit azért halogatok, hogy felfrissítve a francia históriát, elölről fussak neki, egyvégtében a tizenhárom résznek.
Két nap az élet (1949)
Mesterségem a halál (1952) - csak tízévente egyszer szabad elolvasni!
