Pierre Merle: Robert Merle Egy szenvedélyes élet (könyvjelző)

• Stílus: 10 pont
• Tartalom: 10 pont
• Hatás: 10 pont
• Hangulat: A tehetség szívós hajóját hányja veti a történelem, a társadalom és a szenvedély tengere.
• Külcsín: 9 pont
• Újrázás: Igen, és látni akarom a polcon is (ez sajna könyvtári)
• Tanulság: Újra kell olvasnom az összes Robert Merle könyvet, mert némelyikhez már rég volt szerencsém, én is felnőttem azóta (azt hiszem), és ez az életrajz rávilágít jó pár dologra. Biztos másképp látnám kedvenc regényeimet.

Jóformán semmit sem tudtam legkedvesebb írómról, csak hogy Francia-Algériában született, harcolt a II. világháborúban, szereti a nőket és baloldali. Népes családjából Pierre fia ragad tollat, hogy megrajzolja a sziporkázó író és mégis egy szemérmes ember portréját.
Jól ír a fiú is. Megfelelően távolság tartó, egyben bensőséges hangot üt meg. Saját apjáról lévén szó biztos nehéz elfogulatlannak lenni.
A gyökerek fontosak, meghatározók. A hajtóerő, az ambíció, a tehetség mit sem ér emberség, szenvedély és szeretet nélkül. Ez a hosszú termékeny élet, a nehézségek, tragédiák, szerelmi csapongások és csalódások ellenére, irigylésre méltóan kalandos, színes, vonzó és derűs. Lehet, hogy ez egy életrajz, én mégis sokszor izgultam és jól szórakoztam.
Amíg megtudjuk, miből lesz a cserebogár, ízelítőt kapunk gyarmatokról, a francia hadsereg rendszeréről, hozzáállásáról, a hadifoglyok helyzetéről, láthatjuk a tan intézetek korlátait és lehetőségeit, az emberek szerethető és gyűlölt természetét, a társadalom idegesítő furaságait, a politika buktatóit; hogy a pénz nem boldogít, de jó ha van, hogy a ragaszkodó szeretetet csak kihasznál, hogy sok viháncoló gyerek mellett nehéz regény írni, hogy mindenképp építsünk egy várat, és hogy nekem is kell egy "mont blanc" toll.

Magyar országon népszerű, kedvelt író (politikai rendszertől függetlenül), így szerencsére művei hamar eljutottak hozzám. A sziget volt az első regénye ami a kezembe akadt. Hetedik osztály utáni nyár. Nagyi könyves polca. Apu azt mondta: Ez jó. Tényleg az. Azóta is. Többször is.
Könyvtár, könyvesbolt. Vadászat a Merle könyvekre.
Ezek közül kettőt nem olvastam. A Moncadát, mert talán most jött el az idő, hogy meg is érsem (amúgy Cuba Libre); és a történelmi regényfolyam utolsó kötetét a Pallos és szerelmet, amit azért halogatok, hogy felfrissítve a francia históriát, elölről fussak neki, egyvégtében a tizenhárom résznek.

• Két nap az élet (1949)
• Mesterségem a halál (1952) - csak tízévente egyszer szabad elolvasni!
• A sziget (1962)
• Moncada (1965)
• Állati elmék (1967)
• Üvegfal mögött (1970)
• Malevil (1972)
• Védett férfiak (1974)
• Madapur (1976)
• Nekünk nem kel föl a nap (1986)
• A bálvány (1987)
• Majomábécé (1989)
• Utolsó nyár Primerolban (2013)

• FRANCIA HISTÓRIA (1977 - 2003)

                        Francia história

                        Csikóéveink

                        Jó városunk, Párizs

                        Íme, a király!

                        Szenvedélyes szeretet

                        A pirkadat

                        Libben a szoknya

                        A gyerekkirály

                        Az élet rózsái

                        Liliom és bíbor

                        Veszedelem és dicsőség

                        Ármány és cselszövés

                        Pallos és szerelem