Foltkutatók

2020. december 2., szerda

Nyílik a második ablak

__________________________________

NAPI AJÁNDÉK:

Felállt az osztály karácsonyfája. Osztály vigyázz...

Felkerült rá a CoviÉvet jelképező csillag és az évek során felhalmozott kacatok, a bélyegzőkészítés termékei, a hímzés, a nyomda emlékei, számítógépes anomáliák és mindenféle macskajancsi. Sőt mi is előtte virítunk, bár nem teljes a kép.

__________________________________

ELENGEDÉS:

Valakiben zsigerből nem bízom, de egy munkahely megkövetel egyfajta együttműködést, hogy haladjon a szekér. Viszont cseppet sem tetszik, ha a szabályok csak ránk vonatkoznak. Úgyhogy a műhely primadonnáját nyugodt szívvel elengedem el, aki magamagát rekesztette ki közülünk, megtéve engem másod főmumusnak; ápolgassa a sebeit, hátha rendbe jön az a "művész" lelke.

__________________________________

MESE:

Nagyi azt mesélte, hogy amikor kislány volt (Nagyi te voltál kislány?), na akkor nagyon szeretett volna egy kutyát. Rendben, mondták a szülei, de neked kell gondoskodnod róla. Nagyikislány így is tett, még a tejeskávéja felét is kivitte a kutyájának minden áldott reggel.

Ezt történetet annyira komolyan vettem, hogy "A tejeskávét itt meg kell inni!" felszólítással fogadtam Jonatán kutyámat is. Megitta.

Ez egy szertartás szerűség, úgyhogy akit tejeskávéval kínálok azt befogadtam a falkába.

2020. december 1., kedd

Nyílik az első ablak

A kalendárium ismét a várakozás ablakaihoz ért. Beszámolok, hogy én mit találok ez alatt a huszonnégy nyílászáró mögött. Nyissatok ti is!

______________________________

NAPI AJÁNDÉK:

Húsleves

Egy porcikám sem kívánta, hogy bent a munkahelyen főzőgessünk, de a csajok húslevest kívántak. Tőőőőlem, de nekem nem kell. Nem voltam közösségi hangulatban. Megcsinálták, rotyogott a fazék, zöldség, töltike, cérnametélt...

Persze ennem kellett. Jólesett, finom volt és lélekmelegítő. Na, ugye...

Hűtőmágnes

Egy külszolgálatos kollégánk tért vissza, és mindenkinek hozott szuvenyirt.

_________________________

ELENGEDÉS: Sok a hordalék, a felgyűlt anyag, ami nem lom, de nem lelkesít, nem aktuális. Nem kidobom, hanem elengedem, elhagyom, kibiggyesztem, passzolom.

Pár fénycsapdát kiakasztottam az Újhegy sétány legkisebb fenyőjére.

__________________

MESE: a mesék mindenütt ott vannak.

- Szia, Bence! - Bence szégyenlősen elfordul, miközben sárga kis terepjáró autóját szorongatja.

- Ismered-e a kisautód történetét? - Bence oldalvást rámvillantja a szemét, de nem szól.

- Egy kisfiútól szökött meg, aki csak szorongatta, néha elhajította, nem érdekelte igazán a tucat másik kisautó mellett. Nem tartoztak össze. És ki akar olyannal játszani, akit csak elvisel?

A kisautó bátor kisautó volt, kigurult a világba. Gurult az utcán, a parkban, a járdán, a kerítés padkán..., de a kerítés padkán megállt, mert besötétedett és elfogyott a bátorsága. Na, jó, kicsit félt.

Én éppen arra sétáltattam a kutyámmal. Nini, milyen helyre kis autó! Nem hagyom itt. Zsebre vágtam. De én nem vagyok jóba a kocsikkal, ezért bevittem a munkahelyre, hátha valaki szívesen játszik vele. Meglátta anyukád, s egyből te jutottál eszébe, hogy Bence örülne neki.

Most veled van.