Napi MESE:
Kavics
Az idő mint egy nagy folyam,
Pedig mar, koptat szüntelen,
A lábam előtt hömpölyög.
Partján állok, és úgy teszek
Mintha nem is lenne hozzá közöm.
Pedig mar, koptat szüntelen,
Vagy lelkemet elsimítja,
Hisz mi mást lennék nélküle,
Mint a végtelen hordaléka.
S mikor készre csiszol, mi leszek?
*********************

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése