Zanzibár: Mi van?

A vasárnapi verselő szeret kérdezgetni. 

Mi van, ha kérek?
Mi van, ha nem adok?
Mi van, ha félek
Elhinni, hogy ki vagyok?

Mi van, ha lépek
Vagy ha maradok?
Mi van, ha tépek
Belőled egy darabot?

Egyszerű dolgok a múltból
Szemembe füstöt fújnak
Próbálom elfeledni
De mindig jönnek, és felém nyúlnak

Mondd el, te hogy szeretnéd
Hogy kéne jobbnak lennem
Az is én vagyok, amit már
Réges-régen utálsz bennem

Mi van, ha kérek?
Mi van, ha nem adok?
Mi van, ha félek
Elmondani azt, hogy ki vagyok?

Mi van, ha lépek
Vagy ha maradok?
Mi van, ha tépek
Belőled egy darabot?

Dallamok jönnek a múltból
Egyre hangosabbak
Próbálok nem figyelni
De mindig hozzám szólnak

Lehet valaki mást ismertél
Ez nem is én vagyok
Aki régen itt volt benned
Belőlem semmit nem hagyott

Mi van, ha lépek?
Mi van, ha maradok?
Mi van, ha tépek
Belőled egy darabot?

Mi van, ha kérek
Vagy ha nem adok?
Mi van, ha félek
Elmondani azt, hogy ki vagyok?

Úgy van, hogy megszülettél
Gyűlöltél és szerettél
A végén megbocsájtasz majd
Minden szó, minden emlék
Úgy volt jól, ahogy történt
Nem kell már megkeresned a bajt

Mi van, ha lépek
Vagy maradok?
Mi van, ha tépek
Belőled egy darabot?

Mi van, ha kérek
De nem adok?
Mi van, ha félek
Elmondani azt, hogy ki vagyok?