Túlélők

A Károlyi-kert nyuszija a tiszafa alatt hűsöl.

Mindenki próbálja túlélni ezt a forróságot és a kíméletlen szárazságot. 

Sokan vesztettek a nyár ellen, de a természet megújulásában még mindig hiszek.

Nagy nyertese a tikkasztó melegnek a királydinnye. Amíg a vetélytársak disszidáltak Grönlandra, addig ez kis szúrós termésű, bringások réme bekúszott a helyükre.

Szinte mindenhol találok a séták alatt, főleg a kutya talpában.

Az öntözés sem árt.

Buja gerillakert egy kínai ház mellett itt az egyik utcában.

A munkahelyen is kertészkedünk.

Nyílik és zöldell minden. Hajnalkától a napraforgón át a kannáig.

Valakiknek elég egy-két harmatcsepp és kivirágzik a szikkadt rét.

Egyik kedvencem a csattanó maszlag.

Tetszik ahogy össze vannak tekerve a szirmai mielőtt tündöklő trombitává nyílna.

Kőbánya - Úúújhegy.

A betonforróságot a fák és a növények enyhítik.

S mikor végre esik kicsit, megjelennek a gombák is.

ALOHA! Charlie 1 éves lett

Az ektoplazmakereső csillagkutya... A 666-os kísérlet... A puszták réme... A kispesti fegyenc... Kőbánya messze hangzó, veszett hangja... Megélte az első élet évét!!!!!!

Nem szaladt a világnak (mert erősen fogom a póráz végét).

Nem csaptam agyon (mert legalább magamon uralkodom).

Nem tépet szét mindent (mert betonból van a lakótelep).

Nem szereztünk túl sok barátot (mert kevés élőlény bírja ezt a frekvenciát).

Nem tudunk még mindent (mert sokat kell pótolni).

De most már látom abban az őrült kis bandzsa szemében magamat.

Csattanó maszlag sem kell a hülyeséghez

Már nem rombol annyira 😈

De a szőnyeg, a papucs és a zoknik továbbra is veszélyben vannak.

Ha jól meggondolom, így visszanézve nagyon sokat fejlődött az én kis kopóm. Testileg erősödött, nem olyan girnyó. Izmos, ügyes, a foltjai is változnak.

A fejében nincs még rend, de a kezdeti káoszban vannak egyszerű, tiszta ösvények. Bár bevallom sokszor nem tudok mit kezdeni a számomra érthetetlen reagálásokra, felesleges agresszióra, félelemre, pánikra, bizalmatlan ostobaságra. Lehet, hogy ilyenkor kissé hevesen reagálok... De remélem én is tanulok a következő években ezt, azt, hogy kutyát faragjak ebből az űrlényből.

Egy viszonylag nyugodt esti séta alkalmával gondoltam itt az ideje egy kis gyakorlatnak.

- Jonatán, figyelj!

- Jonatán! Ül!

- Jo na tán! - a fenébe nem figyel rám ez a kutya...

...Ja, mert nem is ez a neve.

- Charlie!!! - és már nézett is, hogy mi a helyzet.

Tanulság: nem mindig a kutya az értetlen.

Hogy jobban lássam a fejlődést (a tanulást, a hibákat), egy táblázatba foglalt értékelést tervezek, amolyan sétanapló szerűt.