Veszve az életem, a kedvem,
erő, barátok s ami kell
még a büszkeség is, amely
hinni tanított a zsenimben.
Mikor még csak hullt a lepel
az Igazságról, lelkesedtem,
de ahogy magamhoz öleltem,
szívemet undor fogta el.
Pedig örökszép az Igazság
és ha nélküle élte napját,
semmit se tud e föld fia
Isten szólt, s válasz kél a számon.
Egyetlen kincsem a világon
csak az, hogy sírtam valaha.
Ford: Szabó Lőrinc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése