Varga Livius: Tükrök olcsón

A vasárnapi verselő ma tükröt tart.

Az önmagának megbocsátó
énem nekem a legszebb.

Mikor széttépett és rádtaposott,

megölel még, és megvett.

Csak állsz ott bután, és úgy érzed,

hogy a hiba csak benned támadt,

és újraéled, hogy egy társad van,

a bútól aszott bánat.

Az önmagát megmagyarázó

énem nekem a legjobb.

Mikor csókkal kicsalt mindent tőled,

vállat ránt és eldob.

Csak állsz ott üresen, és ámulattal

figyeled tündöklését.

Nézed, ahogy a véreddel fest,

abban leli a békét.

Tükröm- tükröm, mondd meg nékem!

Tükröm- tükröm, flörtölj vélem!

Tükröm- tükröm, add fel szépen!

Tükröm- tükröm- tükröm, végem!

Az önmagát mindig védő

énem nekem nem kell.

,, Ez az újvilág rendje, hidd el..."

Oh, hagyjál már, és menj el!

Megleszek én a fura- nélküled is,

köszörüld máson az éled!

Egy jókívánság Tükörországból:

súgjon neked az élet!

Hozzá a zene (a trombitától olvadok).

És a videó: egyhúzással Aranyélet