Hallgattam az intuíciókra, az álmok tanácsára, a jó és rossz érzésekre, na meg a pók-ösztönre.
Tudtam mikor elég, hol a határ, az erőm és türelmem vége... DE.
De hiába érzem a bajt, attól még baj. Vagy átértékelem, vállrándítás, s már nem is baj.
A kikerülhetetlen csapdákba meg nyugodt, könnyű szívvel kell belépnem, tudván, hogy mindenképp én nyerem a feladatot.
A megbízhatatlanoktól sokat most sem vártam, hisz érzem gyenge, labilis énüket vagy önző duzzogásukat, és hát kutyából nem lesz szalonna.
Sajna a barátok nyavalyáin nem tudtam segíteni, hacsak a humor, a nevetés nem gyógyszer.
Ennek ellenére lelkes, vidám hónapot zártam, amennyi tőlem telt.
Na és nagyon örülök, hogy a tavasz ilyen korán dörömböl az ajtón. 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése