Marosi Z. Tamás: Szerelem

Kint zúg a szél

és ősi dalt zenél az ég,
a néma faltól kérdezem,
hogy miért nem jössz még,
merre jársz, merre jár veled az álmom,
mert bármily távol, az mindig megtalál,
mert bármily távol, az mindig megtalál.

Mint annyi hegy,
nagynak s bölcsnek kéne lennem,
de látod, könnyen elférnék tenyeredben.
Súgnék füledbe csacskaságokat
és lázas arcom öledbe hajtanám,
és lázas arcom öledbe hajtanám.
Öledbe hajtanám.

Egyszer már nekem is jár,
hogy boldog legyek kicsit,
hogy mondhassam végre,
hogy nem cserélnék senkivel.
Hallja hát a nagy világ!
A nagy világ! Oh!

Egyszer már nekem is jár,
hogy boldog legyek kicsit,
hogy mondhassam végre,
hogy nem cserélnék senkivel.
Hallja hát a nagy világ.

Kint zúg a szél,
dőlnek szobrok és hitek,
de én csak neked,
habkönnyű hangodnak hiszek,
s a kinti szél nekem csak rólad mesél:
elhozza arcod, mint képeslapot,
elhozza arcod, mint képeslapot,
mint képeslapot.

A romantika kicsit tarkón csapta a vasárnapi verselőt.

Szerintem a hóeséstől van.