Gaál Viktor: A tea színe (könyvjelző)

• Stílus: 8 pont
• Tartalom: 10 pont
• Hatás: 9 pont
• Hangulat: A ködös világban a mesék tiszta lámpása mutat utat.
• Külcsín: 10 pont, plusz 2 pont a térképért, minus fél pont a szedés hibákért (volt hogy egy egész mondat egybe volt írva)
• Újrázás: Nincs, inkább keresek még valamit az írótól.
• Tanulság: A tea nem csak ital.

Először a könyv külseje tetszett, aztán azt hittem a teáról és a teavándorok kalandos életéről tudok meg részleteket. Vagy tanmeséken filozofálunk? Esetleg a Teaház vendégein keresztül látjuk az 1700-as évek társadalmát, dilemmáit, gazdasági, politikai helyzetét? Vagy egy titkos szerelmi történet naplójába kukkantok, ami arcpirítóan őszinte és erotikusan merész? A szabadkőművesek csinálnak végre valamit, vagy csak felfújt legenda az egész? És a mohó Kelet Indiai Társaság cseszte el vagy a vaksi angol uralkodóosztály?
A kínaiak bölcsek vagy csak kellően messze vannak és túl sok teát isznak? A szereplők játékosok, vagy csak díszletkén szerepelnek a "bosztoni teadélután" történelmi előadásában? Mert a végén ez kerekedett ki az engedetlen gyarmati kikötőváros történetéből.
Nem tudom.
Épp annyira elbűvölt a könyv, mint amennyi kérdés és űr maradt utána. Egy marék elvarratlan szál, befejezetlen mese lebeg a kikötő vizében, mint a teaszállítmány, amit a telepesek a tengerbe szórtak, ami mellesleg egyenesen vezetett az amerikai függetlenségi háborúhoz. Asz'szem.
Hmm, inkább iszom egy csésze teát.