2017. augusztus 27., vasárnap

Bob Dylan (ismét)



Van nálam egy könyv Bob Dylan dalszövegekkel. Barna Imre szerkesztése, fordítása
A vasárnapi verselő kiválasztott kettőt.
______________________________________________________

Mit fúj a szél
Hány utat járjon végig valaki,
Hogy a neve ember legyen?
És hány tenger hosszat szálljon a galamb,
Míg partot ér és megpihen?
És hány bomba kell még, hogy az ágyuszót
Már ne tűrje senki sem?
Ha válasz kell, hallgasd, hogy mit fúj a szél,
Csak hallgasd, hogy mit fúj a szél.

Hány év, míg tengerbe porlik a hegy,
Míg kő a kövön nem marad?
Na és hány évig bírják még az emberek,
Hogy szabadnak lenni nem szabad?
Na és hányszor lehet még hogy félrenéz
Az ember s azt színleli: vak?
Ha válasz kell, hallgasd, hogy mit fúj a szél,
Csak hallgasd, hogy mit fúj a szél.

Hányszor kell nézni fölfelé,
Hogy előderengjen az ég?
És meddig füleljen, aki csupa fül,
Hogy meghallja: jajgatnak épp?
És hány újabb hulla döbbenti rá,
Hogy hullákból most már elég?
Ha válasz kell, hallgasd, hogy mit fúj a szél,
Csak hallgasd, hogy mit fúj a szél.
Hallgassuk Bruce Springsteentől, mit fúj a szél:


______________________________________________________
A sötét kabátos

Tücskök zenélnek, dagad az ár
Kötélen gyolcsruha, megszáradt már
Tárva az ablak, orkán fütyül
Pálmafát hajlít, nekifeszül
Se egy levél, semmi jel
A sötét kabátos
Vitte el

Van a város szélén egy ócska hodály
Ott látta valaki, hogy elébe áll
Az a lány, és táncolni hívja, és
Ő lárvaarccal a szemébe néz
És idézi neki a bibliát
És csupa por volt
A sötét kabát

Azt prédikálta, arról papolt
Hogy hitvány lélek és csupa folt
Ne bízza rá magát, olyan vezér
Aki tőle függ, ugyan mit ér?
Bámult a lány, és láss csodát
A sötét kabátosnak
Adta magát

Az emberéletben, azt mondja más
Egyetlen lépés sem lehet hibás
De mi csak sodródunk, nincs élet-halál
A sötét kabátossal
Elment a lány

Június óta füst gomolyog
Parti fasorokra süt le a hold
Valami dübörög, valami ráng
Valaki kinn a pusztába kiált
Ő nem szólt és már nem is felel
A sötét kabátos
Elvitte, el

Mark Lanegan énekli ezt a balladát (hozzá remek az illusztráció)


2017. augusztus 23., szerda

Fotók délután

Végre nincs az a rekkenő, agyzsibbasztó kánikula. Így délután is rendesen lehet sétálni, nem csak a nap elől bujkálva, árnyékból árnyékba slattyogni.
Pár lövés mostanság:



Színes és fekete-fehér.


Hűsítő pihenő



2017. augusztus 19., szombat

Pierre Merle: Robert Merle Egy szenvedélyes élet (könyvjelző)

  • Stílus: 10 pont
  • Tartalom: 10 pont
  • Hatás: 10 pont
  • Hangulat: A tehetség szívós hajóját hányja veti a történelem, a társadalom és a szenvedély tengere.
  • Külcsín: 9 pont
  • Újrázás: Igen, és látni akarom a polcon is (ez sajna könyvtári)
  • Tanulság: Újra kell olvasnom az összes Robert Merle könyvet, mert némelyikhez már rég volt szerencsém, én is felnőttem azóta (azt hiszem), és ez az életrajz rávilágít jó pár dologra. Biztos másképp látnám kedvenc regényeimet.
Jóformán semmit sem tudtam legkedvesebb írómról, csak hogy Francia-Algériában született, harcolt a II. világháborúban, szereti a nőket és baloldali. Népes családjából Pierre fia ragad tollat, hogy megrajzolja a sziporkázó író és mégis egy szemérmes ember portréját.
Jól ír a fiú is. Megfelelően távolság tartó, egyben bensőséges hangot üt meg. Saját apjáról lévén szó biztos nehéz elfogulatlannak lenni.
A gyökerek fontosak, meghatározók. A hajtóerő, az ambíció, a tehetség mit sem ér emberség, szenvedély és szeretet nélkül. Ez a hosszú termékeny élet, a nehézségek, tragédiák, szerelmi csapongások és csalódások ellenére, irigylésre méltóan kalandos, színes, vonzó és derűs. Lehet, hogy ez egy életrajz, én mégis sokszor izgultam és jól szórakoztam.
Amíg megtudjuk, miből lesz a cserebogár, ízelítőt kapunk gyarmatokról, a francia hadsereg rendszeréről, hozzáállásáról, a hadifoglyok helyzetéről, láthatjuk a tan intézetek korlátait és lehetőségeit, az emberek szerethető és gyűlölt természetét, a társadalom idegesítő furaságait, a politika buktatóit; hogy a pénz nem boldogít, de jó ha van, hogy a ragaszkodó szeretetet csak kihasznál, hogy sok viháncoló gyerek mellett nehéz regény írni, hogy mindenképp építsünk egy várat, és hogy nekem is kell egy "mont blanc" toll.

Magyar országon népszerű, kedvelt író (politikai rendszertől függetlenül), így szerencsére művei hamar eljutottak hozzám. A sziget volt az első regénye ami a kezembe akadt. Hetedik osztály utáni nyár. Nagyi könyves polca. Apu azt mondta: Ez jó. Tényleg az. Azóta is. Többször is.
Könyvtár, könyvesbolt. Vadászat a Merle könyvekre.
Ezek közül kettőt nem olvastam. A Moncadát, mert talán most jött el az idő, hogy meg is érsem (amúgy Cuba Libre); és a történelmi regényfolyam utolsó kötetét a Pallos és szerelmet, amit azért halogatok, hogy felfrissítve a francia históriát, elölről fussak neki, egyvégtében a tizenhárom résznek.
  • Két nap az élet (1949)
  • Mesterségem a halál (1952) - csak tízévente egyszer szabad elolvasni!
  • A sziget (1962)
  • Moncada (1965)
  • Állati elmék (1967)
  • Üvegfal mögött (1970)
  • Malevil (1972)
  • Védett férfiak (1974)
  • Madapur (1976)
  • Nekünk nem kel föl a nap (1986)
  • A bálvány (1987)
  • Majomábécé (1989)
  • Utolsó nyár Primerolban (2013)

  • FRANCIA HISTÓRIA (1977 - 2003)
                        Francia história
                        Csikóéveink
                        Jó városunk, Párizs
                        Íme, a király!
                        Szenvedélyes szeretet
                        A pirkadat

                        Libben a szoknya
                        A gyerekkirály
                        Az élet rózsái
                        Liliom és bíbor
                        Veszedelem és dicsőség
                        Ármány és cselszövés
                        Pallos és szerelem

2017. augusztus 6., vasárnap

2017. augusztus 5., szombat

Júliusi visszanéző (Rúnanapló)

A 2017 hónapok kövei szerint
http://foltkutatok.blogspot.hu/2017/01/a-honapok-kovei-2017-esztendore.html
július a megmérettetés hava.

Nos, hogy hogyan teljesítettem azt csak az emberkisérletek titkos feljegyzéseiből tudhatnánk meg, de ezt a naplót nem tudom megszerezni.

😉 Minden esetre én továbbra is élvezem JozefProf fejtágító kurzusait (kultursarok a munkahelyen), bár az alap nézetem nem változik: " áll egy pontból a mindenség, s egy pillanat az öröklét".
😉 Ebben a hónapban termékeny erővel fordultam a növényeim felé. Az eredmény függött az növekvő Hold fázistól, az én ösztön szintemtől, ja, és locsolni sem felejtettem el.
😉 Volt pár ember, akikre kicsit erősebben hatottam, nem erőszakos nyomulásra gondolok, csak rá-rá csodálkoztam, hogy rávettem őket dolgokra, amit nem igazán akartak.
😉 Én azt hittem, valami nagy konkrét feladat vár rám.
De nem baj, estére így is lemerült az aksi, és csak elméleti kreativitásra tellett (nevezzük tervnek), tehát most a gyakorlati megvalósítás jönne......

A hónap kérdése: Ha nem a kedvem, tervem, óhajom szerint alakulnak a dolgok, akkor miért érzem magam mégis elégedettnek?