'56-os események nekem sokáig csak rejtélyes lyukak voltak a házak falán (kiskoromban a Klinikáknál laktunk), homályos rések a szüleim beszélgetésében (ciri-buri néven emlegették a forradalmat), lyuk a zászlón, pár sor a töri könyvben, amin átsiklottunk, majd filmek, könyvek, később viták, káosz, hősök, áldozatok, szégyen, büszkeség...
És aki személyesen részese volt a forradalomnak se mindig tudta tulajdon képen mi is történt.
Bereményi Géza: Gyerekdal
Gyertya gyulladt, tűzhelyünkben pattogott a láng
És bezúzott ablakunkra papírt tett apánk.
Gyertyafényben vígan ültünk, míg a krumpli főtt
S hahotázva elfeküdtünk, ha egy tank belőtt.
Sose halunk, úgy éreztük, ha egy tank belőtt.
Kijárási tilalom volt és a krumpli főtt.
Hogy túlélünk mindent mindig, úgy éreztük ott.
Kár, hogy sorsom ily szép estét többet nem adott.
Élveztük gyerekmódra,
Milyen véres ez a móka,
Hogy lőnek miránk!
Az oroszok kivonultak,
Visszajöttek és belőttek.
Gyerekként kinevettünk a nagy halált!
Elhittük gyerekmódra,
Hogy egy angyal virradóra
Tesz majd egy csodát.
Ha-ho-hó, majd ENSZ-csapattal,
Kék sisakkal jön egy angyal
Hoz édes tejkonzervet és megáld.
Ránevettem, míg dörögve ablakon bejött,
Nem ismertem a halálom, élveztem hát őt.
Krumplit ettünk s földre dőltünk, ha egy tank belőtt.
Halhatatlan korszakomban nem ismertem őt.
Halhatatlan módra ránevettem a konyhakőről én,
Hisz' kék sisakban megvéd egy angyal, itt ülök ölén.
Mert én a halálom olyannak várom: szebb legyen és nem ilyen.
Hozza azt karddal majd egy ENSZ-angyal, mert kijár ez nekem.
Nem lehet ilyen durva,
Az ablakon bezúdulva;
Kérek más halált!
Szebbet, mely mint egy angyal
ENSZ-küldöttként kék sisakkal
Hoz édes tejkonzervet és megáld.
Hogy túlélek mindent mindig, úgy éreztem ott,
Kár, hogy sorsom ily szép estét többet nem adott.
Más esték járnak és a halálnak azóta más arca lett,
Sem orosz tankkal, sem ENSZ sisakkal; egészen másképp ijeszt.
Sem orosz tankkal, sem ENSZ sisakkal; egészen másképp ijeszt.
Sem orosz tankkal, sem ENSZ sisakkal; egészen másképp ijeszt.
És bezúzott ablakunkra papírt tett apánk.
Gyertyafényben vígan ültünk, míg a krumpli főtt
S hahotázva elfeküdtünk, ha egy tank belőtt.
Sose halunk, úgy éreztük, ha egy tank belőtt.
Kijárási tilalom volt és a krumpli főtt.
Hogy túlélünk mindent mindig, úgy éreztük ott.
Kár, hogy sorsom ily szép estét többet nem adott.
Élveztük gyerekmódra,
Milyen véres ez a móka,
Hogy lőnek miránk!
Az oroszok kivonultak,
Visszajöttek és belőttek.
Gyerekként kinevettünk a nagy halált!
Elhittük gyerekmódra,
Hogy egy angyal virradóra
Tesz majd egy csodát.
Ha-ho-hó, majd ENSZ-csapattal,
Kék sisakkal jön egy angyal
Hoz édes tejkonzervet és megáld.
Ránevettem, míg dörögve ablakon bejött,
Nem ismertem a halálom, élveztem hát őt.
Krumplit ettünk s földre dőltünk, ha egy tank belőtt.
Halhatatlan korszakomban nem ismertem őt.
Halhatatlan módra ránevettem a konyhakőről én,
Hisz' kék sisakban megvéd egy angyal, itt ülök ölén.
Mert én a halálom olyannak várom: szebb legyen és nem ilyen.
Hozza azt karddal majd egy ENSZ-angyal, mert kijár ez nekem.
Nem lehet ilyen durva,
Az ablakon bezúdulva;
Kérek más halált!
Szebbet, mely mint egy angyal
ENSZ-küldöttként kék sisakkal
Hoz édes tejkonzervet és megáld.
Hogy túlélek mindent mindig, úgy éreztem ott,
Kár, hogy sorsom ily szép estét többet nem adott.
Más esték járnak és a halálnak azóta más arca lett,
Sem orosz tankkal, sem ENSZ sisakkal; egészen másképp ijeszt.
Sem orosz tankkal, sem ENSZ sisakkal; egészen másképp ijeszt.
Sem orosz tankkal, sem ENSZ sisakkal; egészen másképp ijeszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése