Nem elég, hogy nem tudom rendesen feltölteni az aksimat, de már megint piszkálják az időt, és átállították az órákat. Én viszont nehezen állok át. Most majd lötyögök egy-két hétig, mint valami kísértet. Szerencsére samhain-ünnep környékén nem tűnök fel a sok szellem közt.
Jonatán, mint igazi daimonhoz illik, egyet ért.
Azért megpróbáljuk befogni az ősz Nap sugarait. Kell az energia.
A vasárnapi verselő most aktuális.
'56-os események nekem sokáig csak rejtélyes lyukak voltak a házak falán (kiskoromban a Klinikáknál laktunk), homályos rések a szüleim beszélgetésében (ciri-buri néven emlegették a forradalmat), lyuk a zászlón, pár sor a töri könyvben, amin átsiklottunk, majd filmek, könyvek, később viták, káosz, hősök, áldozatok, szégyen, büszkeség...
És aki személyesen részese volt a forradalomnak se mindig tudta tulajdon képen mi is történt.
Bereményi Géza: Gyerekdal
Gyertya gyulladt, tűzhelyünkben pattogott a láng
És bezúzott ablakunkra papírt tett apánk.
Gyertyafényben vígan ültünk, míg a krumpli főtt
S hahotázva elfeküdtünk, ha egy tank belőtt.
Sose halunk, úgy éreztük, ha egy tank belőtt.
Kijárási tilalom volt és a krumpli főtt.
Hogy túlélünk mindent mindig, úgy éreztük ott.
Kár, hogy sorsom ily szép estét többet nem adott.
Élveztük gyerekmódra,
Milyen véres ez a móka,
Hogy lőnek miránk!
Az oroszok kivonultak,
Visszajöttek és belőttek.
Gyerekként kinevettünk a nagy halált!
Elhittük gyerekmódra,
Hogy egy angyal virradóra
Tesz majd egy csodát.
Ha-ho-hó, majd ENSZ-csapattal,
Kék sisakkal jön egy angyal
Hoz édes tejkonzervet és megáld.
Ránevettem, míg dörögve ablakon bejött,
Nem ismertem a halálom, élveztem hát őt.
Krumplit ettünk s földre dőltünk, ha egy tank belőtt.
Halhatatlan korszakomban nem ismertem őt.
Halhatatlan módra ránevettem a konyhakőről én,
Hisz' kék sisakban megvéd egy angyal, itt ülök ölén.
Mert én a halálom olyannak várom: szebb legyen és nem ilyen.
Hozza azt karddal majd egy ENSZ-angyal, mert kijár ez nekem.
Nem lehet ilyen durva,
Az ablakon bezúdulva;
Kérek más halált!
Szebbet, mely mint egy angyal
ENSZ-küldöttként kék sisakkal
Hoz édes tejkonzervet és megáld.
Hogy túlélek mindent mindig, úgy éreztem ott,
Kár, hogy sorsom ily szép estét többet nem adott.
Más esték járnak és a halálnak azóta más arca lett,
Sem orosz tankkal, sem ENSZ sisakkal; egészen másképp ijeszt.
Sem orosz tankkal, sem ENSZ sisakkal; egészen másképp ijeszt.
Sem orosz tankkal, sem ENSZ sisakkal; egészen másképp ijeszt.
A vasárnapi verselő nagyon örül, hogy Bob Dylan Nobel-díjat kap.
Bár a legendák azt regélik, ő is alkut kötött a keresztúti démonnal, és már rég elvitte az ördög, s mindenféle hasonmások bolyonganak a világban... Nem t'om, de a bobdylan-hatás talán nagyobb mint Bob Dylan maga, és ez a lényeg. A hatás, amit a vers, dal, zene, kép, akármi kivált belőlünk és továbbgondolva a részünké válik.
Meg volt.
Sőt jól is éreztem magam a csapatban, feszélyezettség, vagy erőltetettség nélkül.
A barátokkal többet is találkozhatnék, de (ezt már meg tanultam) nem erőszakoskodhatok.
Még a metrózást is (ha nem olvastam épp) az emberek figyelésével töltöttem.
Érdekes lények :)
Jó volt ez az első őszi hónap, csak kár, hogy valahogy mindig nyári meleg kerekedett az üdítő reggelekből.
A vasárnapi verselő egy régi kedvenc, romantikus színdarabból kölcsönöz rímeket.
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac
a vívó jelenet
„CYRANO: (szemeit
néhány másodpercre lehunyja)
Egy rímet még!... Így...
Kezdhetjük, ha tetszik!
(Sorra megteszi azt, amit
mond)
Először is tova lebben
Lenge bájjal kalapom,
Majd köpenykém, tán még
szebben
És a szablyát megkapom,
Vígan kelt föl a napom
S úgy is száll le vígan,
békén,
Mert előre mondhatom:
Megdöflek a versem végén!
(Első összecsapás)
Kis pulykám, légy biztos
ebben:
Fölnyársal vasdarabom!
Nemsokára véred cseppen,
Készen áll már a csapom!
Melleden vagy hasadon
Fúrjalak ki? Nem tom’ még
én,
Ámde szentül fogadom:
Megdöflek a versem végén!
Jaj, hogy állsz ott?
Fehérebben
Mint patyolat a napon!
A szemecskéd félve
rebben...
No, ne félj! Nem harapom
Le az orrod, aranyom,
Sem az arcod ékességén
Nem esik baj... Csak nagyon
Megdöflek a versem végén!
(Ünnepélyesen kijelenti:)
Ajánlás
Hívd a gyóntató papom!
Vár az Isten trónja-székén!
Egy-kettő...
(Odaszúr)
Topp!
Angyalom!
(A vicomte tántorog. Cyrano
könnyedén meghajtja magát)
