Lent mélyen a völgyben
s halmok magasán,
deli George Campbell
nyargalt a lován.
Kantára s a nyerge,
hogy nézni öröm: -
jött jó lova vissza,
de ő sose jön.
Jő ősz, öreg anyja
és sírva kiált,
s jő édes arája,
hogy tépi haját!
Bő csizma a térdén,
úgy szállt odafönn: -
jött jó lova vissza,
de ő sose jön.
"Gazdátlan a rétem,
búzám beszedetlen,
csűröm borítatlan,
fiam születettlen."
Nyargalt, kengyelben a lába,
tágan, lebegőn: -
megjött a nyereg, de
ő már sose jön.
(ford: Somlyó György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése