Faludy György: Nyári ballada szegény Lovise-ról

A vasárnapi verselőt megint a Villon átköltések vonzották.
Ahogy Faludy a szavakkal fest, én úgy szeretnék az ecsettel költeményt varázsolni, de most csak egy montázsra tellett.

_______________________________________________

Lovise egész nap a tűzhelynél állott

és arcára fekete pernye hullt,
és éhes volt, mikor a szalmazsákra
az alkonyatban sírva ráborult.
Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
de bokor akart lenni,
melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

S mikor egy úr a tűzhelynél meglátta
szűz mellét, melyet korom takart,
azt hitte, hogy megér egy sárga tallért
egy éjszakára - de ő nem akart.
Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
de bokor akart lenni,
melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

S akkor az úr tornyos várába hítta,
ígérte: mint a rózsát öntözi,
léptét számolja, harmattól is óvja,
hintón hordja, selyembe göngyöli.
Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
de bokor akart lenni,
melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

S mikor a várban kigyúlt az arca,
ahogy lehelettől a rózsa kigyúl:
akkor nem értette nagyon sokáig,
hogy mért teremtette a férfit az Úr.
Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
de bokor akart lenni,
melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

S a nyári szél a csatazajba fulladt,
s az éji ég vörös lett, mint a vér,
de a szívében nem volt már imádság
és bíbor arca lett csak hófehér.
Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
de bokor akart lenni,
melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

És férje is elment a csatazajba,
s ő maradt otthon, meg egy kis poronty,
és az avaron lovagok feküdtek,
olyan rőten, mint a tavalyi lomb.
Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
de bokor akart lenni,
melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

S a nyári szél csak megjött évről évre,
s gyakrabban jöttek még a férfiak,
szívében a szerelem meghalt régen,
s csak vére ordított, mint éji vad.
Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
de bokor akart lenni,
melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

S mikor a nyártól oly áldott lett a teste,
amilyen áldott a víz partján a rét,
a víz partjához ment egy nyári este,
s beledobta a sok kihűlt mesét.
Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
de nem akart már bokor lenni,
melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

Keringő

A nagy teremben keringenek a lelkek. Körbe, körbe. Tán nem is látják egymást, mégis követik a kiszabott pályát, mint a bolygók.
De most ez a mennyezet vagy a padló? Lent vagy fent?

Bíró Szabolcs: Non nobis Domine 1-2 (könyvjelző)

Stílus: 10 pont

Tartalom: 10 pont

Hatás: 10 pont

Hangulat: Vér és tömjén szagú történelmen átüt az igazi emberek esendősége, vágya, nevetése, szomorúsága, szenvedélye és harca.

Külcsín: 9 pont (Örömmel láttam volna egy akkori Magyarország térképet is, jelölve a regény helyszíneit, csatákat, ostromokat)

Újrázás: Majd, most folytatni szeretném a történetet. Még, még, még.

Tanulság: Szív vagy kötelesség. Sokszor nem is mi választunk csak elfogadjuk vagy tagadjuk az igazságot.

Az Anjouk első kötetéből:

http://foltkutatok.blogspot.hu/2016/03/biro-szabolcs-anjouk-i-resz-liliom-es.html

megismertük Bátor Vilmos fia Attilát, akit Károly Róbert újra magához köt, hogy segítsen a királyi hatalmat tovább és véglegesen megerősíteni. De honnan jött, mik a gyökerei ennek a kivételes és titokzatos lovagnak? Ezt mind meg is tudjuk ebből a két kötetből. Sőt, ide oda vágtathatunk, hősünket követve, a középkori Magyarország vad, betöretlen vidékein. Az eddig papír ízű történelmi alakok Bíró Szabolcs könyvéből szenvedélyes emberekként lépnek elénk. Láthatjuk hogy lesz a tarján Caroberto fiúcskából Károly Róbert magyar király, akit még a hatalmaskodó tartományurak is kezdenek tisztelni.

Attila sorsa szorosan kötődik a templomos rendhez (ami végóráit éli), az Anjou-házhoz és szerelméhez. Kereszt, liliom és levendula. Eskük, vívódások, érzelmek.

Vasárnapi verselő: Mire gondolt a költő?

 Weöres Sándor: Mese

Egy

hegy

megy.

Szembejön a másik hegy.

Ordítanak ordasok:

Össze ne morzsoljatok!

Én is hegy,

te is hegy,

nekünk ugyan egyremegy.

_________________

Mire gondolt a költő?

Nem tom', de amikor óvódás koromban tanultam ezt a Weöres verset, nagyon tetszett a ritmusa, meg minden. Na ma már egyáltalán nem tartom gyerek versnek.

A természet közönye egyenlően semmibe vesz mindenkit, még a mohó ragadozókat is, akik hatalmasnak hiszik magukat. Hozzá teszem, egyszer a hegyek is szétporladnak, és az istenek lezuhannak.

Mire gondolt a költő,

Nem tom', én erre jutottam.

Frizbi golf?

Én nem tudtam, miatúróesernyőtartóláncosizé van a Sportligetben, több is. Szerencsére rá volt írva: ez egy frizbi golf kosár. Aha. OK. Remek.

Egy ember épp űzte is a sportot (Jonatán meg is ugatta, mit mászkál egy táska frizbivel ide-oda), így figyelhettem is a játékot.

Nos, érdekes, de nem hozott lázba.

Felhőbodorító

Kár, hogy nincs ilyen szakma.
Én jelentkeznék.
OKJ-s? :)

Elviháncolt a tavaszi zápor

A vasárnapi verselőnek "jeszenyines" a kedve :) 

Szergej Jeszenyin: Elviháncolt a tavaszi zápor

Elviháncolt a tavaszi zápor,

kék az ég megint.

Meguntalak istenigazából,

Szergej Jeszenyin!

Unalom! Nagy, láthatatlan szárnyak

a fejed felett.

Dalaiddal porló dédapádat

föl nem keltheted.

Szavak, igék sorvasztják el áldott

esztendőidet.

Papír nyeli el sok fényes álmod,

ásatag kötet.

Valaki, lustán kutatva verset,

néha ráakad:

tetszik kéklő tájad, piros ested -

 nem kellesz magad.

Gyönyörködnek Blokban és Brjuszovban,

s másban néhanap.

De a perc, az éppen úgy kilobban,

épp úgy kél a nap.

Nem másít a föld arcán az ének,

lombot se szakít.

Megfeszítve jajgatnak a szélnek

ékes szavaid. 

Nem tud már a süket ég megszánni,

Pilátus kiad...

Éli, Éli, lama sabaktáni!

Hagyd bukni fiad

Rab Zsuzsa fordítása

 Ráadásnak egy kis FEKETE EMBER.

Visszanéző: Április (Rúnanapó)

A hónapok kövei
http://foltkutatok.blogspot.hu/2016/01/honapok-kovei-runanaplo.html
áprilist magvető hónapnak ígérték.

Tényleges növény ültetés is történt, de mivel még mindig én vagyok az "új gyerek" a csapatban, a tanulás mindennapos. Szeretem az új feladatokat. Gyarapodom. A szocializációs magokat is szórom, meg figyelek, hogy össze tudjam rakni a mozaikdarabokból, hogy hány óra, hisz szeretnék gyökeret verni.
Szóval, ez a hónap kicsit gyorsan elrepült, de jól éreztem magam.

Lovagcsillag

Nyílik az amarillisz is:

Tanulópénz

A hibák nem bűnök. A hibákból tanulok. A hiba sokszor inspirál, sőt van hogy megszeretem, és akkor már nem is hiba, hanem az érem túloldala, új nézőpont. Persze ennek meg van ára.