László Zoltán: Egyszervolt (könyvjelző)

        Néha jobb nem felismerni a dolgok valós arcát.
Történetünk elején legalább is így áll a világhoz Karsa Harlan, aki abban hittben ringatja magát, hogy ő egy átlagos árva gyerek, aki így-úgy elboldogul a huzatos Budapesten.
Dolgozik, randizgat, néha elveszti magát, de vissza tud zökkenni józan, unalmas valóságmalmába.
Persze változik a széljárás, és egycsapásra fenekestül felfordul az élete, mihelyst kinyitja a szemét.
Éhen halt időutazó, bérgyilkos kis gömböc, törpe, óriás, nyugdíjas királylány, bürokrata hétfejű sárkány és a népmesék összes szereplője és helyszíne felbukkan a szürke város normalitásában.
Nincs vissza út: követni kell a nyomot, ami Traszóperenciába vezet. Meg kell találni a saját gyökereit és önmagát.
Nincs más választása, még akkor sem, ha magát igen alkalmatlannak tartja a veszélyes feladatra. Balek is lehet hős vagy egy hős is lehet balek? Mindegy, Harlan esetlen bájjal verekszi át magát a kalandokon, egyre nyitottabb szemmel és szívvel keresve az igazságot.

Jó tanács: ne olvasd ezt a regényt a buszon (a szarkazmus és remek humor miatt a legváratlanabbul tört rám a röhögés)

Stílus: 10 pont (-0,5: eredetibb címet vártam)

Tartalom: 9 pont (még botorkáltam volna a MESÉS Pesten)

Hatás: 10 pont

Hangulat: Semmi sem sikerül, de valahogy csak túlélem

Külcsín: 8 pont (Jó kis ötletek és utalások vannak a grafikán, de kicsit hatásosabb kivitel jobban bejönne. No és a szöveg közé elképzeltem pár vicces rajzocskát... Ó, hiányzik Réber László!)

Újrázás: Igen, igen

Tanulság: NA UGYE, hogy a szomszéd néni boszorkány és a kút fenekéről egy vízi manó néz vissza!