KRISTÁLYcukor

 Az úgy kezdődött, hogy egy tudós ismerősöm közzétette a kanalas orvosság házi receptjét (elixirium thymi compositum). Persze, el akartam én is készíteni. Kakukkfű, vodka, cukor. A leírás szerint áztattam, főztem, kutyultam. Visszatöltöttem a vodkás üvegbe, és elraktam a bárszekrénybe, ahol védett helyen várta, hogy valakinek fájjon már a torka. Ez tavasszal történt. Néha, néha, ha eszembe jutott ránéztem a kis büszkeségemre, hogy minden rendben van-e. (Na jó kicsit meg is kóstoltam, a megelőzés sosem árt).

A legutóbbi vizitnél valami homályos árnyékot láttam az üveg alján. Nézem, nézem, átvilágítom. Csak jól látom: egy szabályos szerkezetű szép kristály ül az alján.
Úgy éreztem magam, mint egy kontár aranycsináló a porcelánboltban. Nem vagyok egy Böttger, na meg a kémia sem volt a kedvencem, de meghatódtam ezen a spontán kikristályosodáson. 

Átöntöttem a szirupomat, összetörtem az üveget, kibányásztam a KRISTÁLYcukrot. Nagyon kemény, egyet bekaptam: sokáig kellet szopogatni. Nehezen oldódik.

Sokan bolondjai a kristálynövesztésnek. Használnak sót, cukrot, rézgálicot meg mindenféle eljárást, de ehhez hasonlót nem találtam.
A cukor telítettségére és kánikula hatására fogom ezt a páratlan meglepetés kísérletet.
Nézzétek meg a képeken az igazi KRISTÁLYCUKROT!
(A zöldes-szürke elszíneződésről a kakukkfű tehet)