Úgy éreztem magam, mint egy kontár aranycsináló a porcelánboltban. Nem vagyok egy Böttger, na meg a kémia sem volt a kedvencem, de meghatódtam ezen a spontán kikristályosodáson.
Átöntöttem a szirupomat, összetörtem az üveget, kibányásztam a KRISTÁLYcukrot. Nagyon kemény, egyet bekaptam: sokáig kellet szopogatni. Nehezen oldódik.
Sokan bolondjai a kristálynövesztésnek. Használnak sót, cukrot, rézgálicot meg mindenféle eljárást, de ehhez hasonlót nem találtam.
A cukor telítettségére és kánikula hatására fogom ezt a páratlan meglepetés kísérletet.
Nézzétek meg a képeken az igazi KRISTÁLYCUKROT!
(A zöldes-szürke elszíneződésről a kakukkfű tehet)