Arany János

A vasárnapi verselő is a 200 éves Arany Jánosra emlékezik, akit még a walesiek is díszpolgárrá avattak (posztomusz) Montgomery városában:
http://ujszo.com/online/kultura/2017/03/04/arany-janos-diszpolgar-lett-a-walesi-montgomeryben

Ha a Kaláka énekli, a dallam már lüktet is az ereidben, és minden szó bevésődik a szívedbe. Ja, és ez azon a lemezen van, amit a Radnóti színházba vettek fel, és mi is ott voltunk a Tesómmal. (Hű be rég volt)

Arany János: A walesi bárdok

Edward király, angol király

Léptet fakó lován:

Hadd látom, úgymond, mennyit ér

A velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?

Legelőin fű kövér?

Használt-e a megöntözés:

A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,

Ha oly boldog-e rajt’

Mint akarom, s mint a barom,

Melyet igába hajt?

Felség! Valóban koronád

Legszebb gyémántja Velsz:

Földet, folyót, legelni jót,

Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép

Oly boldog rajta, Sire!

Kunyhói mind hallgatva, mint

Megannyi puszta sír.

Edward király, angol király

Léptet fakó lován:

Körötte csend amerre ment,

És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,

Hol aznap este szállt;

Montgomery, a vár ura,

Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat

Szem-szájnak ingere,

Sürgő csoport, száz szolga hord,

Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép sziget

Ételt-italt terem;

S mind, ami bor pezsegve forr

Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisem

Koccint értem pohárt?

Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!

Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt

Szem-szájnak kellemes,

Azt látok én: de ördög itt

Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!

Ne éljen Eduárd?

Hol van, ki zengje tetteim -

Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,

A vendég velsz urak;

Orcáikon, mint félelem,

Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,

Lehelet megszegik. -

Ajtó megöl fehér galamb,

Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet

Elzengi, mond az agg;

S fegyver csörög, haló hörög

Amint húrjába csap.

„Fegyver csörög, haló hörög,

A nap vértóba száll,

Vérszagra gyűl az éji vad:

Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,

Halomba, mint kereszt,

Hogy sírva tallóz aki él:

Király, te tetted ezt!”

Máglyára! el! igen kemény -

Parancsol Eduárd -

Ha! Lágyabb ének kell nekünk;

S belép egy ifjú bárd.

„Ah! Lágyan kél az esti szél 

Milford-öböl felé;

Szüzek siralma, özvegyek

Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya

Ne szoptass csecsemőt!...”

S int a király. S elérte még

A máglyára menőt.

De vakmerőn s hívatlanul

Előáll harmadik;

Kobzán a dal magára vall,

Ez ige hallatik:

„Elhullt csatában a derék -

No halld meg, Eduárd:

Neved ki diccsel ejtené,

Nem él oly velszi bárd.

„Emléke sír a lanton még -

No halld meg, Eduárd:

Átok fejedre minden dal,

Melyet zeng velszi bárd.”

Meglátom én! - S parancsot ád

Király rettenetest:

Máglyára, ki ellenszegül,

Minden velsz énekest!

Szolgái szét száguldanak,

Ország-szerin, tova.

Montgomeryben így esett

A híres lakoma.

S Edvárd király, angol király

Vágtat fakó lován;

Körötte ég földszint az ég:

A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment

Lángsírba velszi bárd:

De egy se bírta mondani

Hogy: éljen Eduárd.

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal

London utcáin ez?

Felköttetem a lord-majort,

Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,

Se künn, nem hallatik:

„Fejére szól, ki szót emel!

Király nem alhatik.”

Ha, ha! elő síp, dob, zene!

Harsogjon harsona:

Fülembe zúgja átkait

A velszi lakoma...

De túl zenén, túl síp-dobon,

Riadó kürtön át:

Ötszáz énekli hangosan

A vértanúk dalát.

Februári visszanéző (Rúnanapló)

A 2017 hónapok kövei
http://foltkutatok.blogspot.hu/2017/01/a-honapok-kovei-2017-esztendore.html
februárra jégre és fagyra figyelmeztettek.

No, valóban szó szerint faggyal indított a hónap, ónos eső formájában. Zakóztam is rendesen a lépcsőt láthatatlanul beborító jéghártyán, de csak a hiúságom sérült.
A munkahelyen is felbukkantak dolgok, amiket a jég alatt sejtettünk, meg más egyéb változások, titkok, tervek, emberek.
És még mi fagyott? Az agyam, az.
Néha már majdnem aggódtam a túlzott szórakozottságom miatt, ami valahogy törölte a terveimet, az időt, vagy nem is tudtam hirtelen merre is vagyok, miért és hogy.
Túl sokat filóztam, ábrándoztam, ami jó és kell, viszont ideje összeszednem magam, mert pár dolgot elhanyagoltam.
A tavasz is lassan belopódzott a szürke városba. Viszket a talpam.

Diana Gabaldon: Outlander 3 - Az utazó (könyvjelző)

Stílus: 10 pont

Tartalom: 10 pont

Hatás: 10 pont

Hangulat: Hajónkat nem az óceán, hanem  az érzelmek hullámai hajtják időn és téren keresztül.

Külcsín: 9 pont

Újrázás: Persze, de már várom is a következő részt. (Tavaszra ígérte a kiadó)

Tanulság: Mindig legyen a kezed ügyében egy üveg whisky.

Az Outlander harmadik része két vaskos kötetre rúg, de még így is sajnáltam, hogy a végére értem. Az írónő egyszerűen nem képes abbahagyni a mesélést. És ne is hagyja! Nagyon sokáig szeretnék még olvasni Claire és Jamie Fraser sorsáról.
Hogy maradhat életben cullodeni csata után az a férfi, aki meghalni ment oda? Hogy úszhatja meg a kivégzéseket, éli túl a több évi bujkálást, majd vasra verve a börtönt? S aztán miként lesz egy személyben nyomdász, csempész, lázadó több néven? És hogy bírja ki az nő a huszadik század civilizált korlátait, aki a szívét a vad skót felföldön hagyta 1745-ben? Mindketten próbálnak helytállni, de az űr nyilvánvaló. Egyik sodródik, a másik élőhalottként vergődik.
Húsz év után Claire és lánya kutatásaiból kiderül, Jamie Fraser nem volt a csata áldozatai közt. Claire természetesen vissza megy az időben, bár most már felkészülten a bűvös kőkőrökön keresztül. De hát hogy is lehet felkészülni az érzelmi sokkra, a titkokra, az ismeretlen veszélyekre, féltékenységre, árulásra, menekülésre, viharokra, hajótörésre, kalózokra, hastífuszra, a halálra, harcra és a BOLDOGSÁGra, ami mindent felül ír.
Most már nem vagy egyedül bármelyik partra sodor is a szél.


Outlander 1
http://foltkutatok.blogspot.hu/2015/05/diana-gabaldon-outlander-az-idegen.html

Outlander 2
http://foltkutatok.blogspot.hu/2015/09/diana-gbaldon-outlander-2-szitakoto.html

Faludy György - Haláltánc-ballada

A vasárnapi verselőben kicsit DicsekvőVargázom, mert lehetőségem adódott egy kis fakönyvet szerkeszteni, fabrikálni, bütykölni. (Majdnem elégedett vagyok vele).

A hozzám legközelebb álló Faludy verset égettem bele.

Ott ült a Császár. Dús hajában

hét csillag volt a diadém.

Rabszolganépek térden állva

imádták, barna köldökén

a Göncöl forgott, válla balján

lámpásnak állt a holdkorong:

de a bohóc sírt trónja alján:

"Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond,

nincs szív, mit kardom át ne járna,

enyém a föld!"... S hogy este lett,

egy csontváz tántorgott eléje

s elfújta, mint egy porszemet.

- Kényúrként éltünk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Gót ablakokban sírt az Orvos:

"Uram, nektárod merre nő,

amely ír minden kínra s melytől

meggyógyul minden szenvedő?"

S az ajtó nyílt: keszeg magiszter

táncolt végig a szobán,

kezében mély ólomkehelyből

kínálva színtelen borát:

"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,

s nincs seb, mit heggel nem takar,

igyál, testvér; e mély pohárból,

csupán az első korty fanyar."

- Kontárok voltunk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A kútkávánál állt a Gyermek,

szakadt gyolcsingecskében, s rőt

topánban, s nézte lenn a vízben

képét, mely játszani hívta őt:

..."Ha jössz: a holdleánytól este

a cukrot süvegszám kapod,

s minden pirosló reggelente

békákon ugráltunk bakot."

"Jövök már!" - szólt, s a víz lenn nyálas

siklót dagasztott zöld hasán,

míg a halál vihogva vitte

anyjához a vörös topánt.

- Balgán játszottunk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Repedt tükrénél állt a Céda:

"Hajamnak árja még veres,

miért, hogy már a régi léha

seregből senki sem keres?

Ölem még izzó csókra éhes,

mellem rózsája még kemény..."

S az ablakon röhögve lépett

be az utolsó vőlegény:

"Hopp, Sára, hopp gyerünk a táncra,

ma: holt szerelmeid torán

hadd üljön nászlakmát lárva

ágyékod hervadt bíborán!"

- Buján fetrengtünk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Éjfél borult a háztetőkre,

s kuvikhang szólt a berken át,

midőn a Bankár útnak indult,

elásni véres aranyát.

Az útkereszten vasdoronggal

hét ördög várta s a Halál;

s mikor kardot rántott, a csontváz

fülébe súgta: "Mondd, szamár,

szamár, mit véded még a pénzed?

Meghalsz, s a kincsed elviszem,

s a kincs helyett eláslak téged,

akit nem ás ki senki sem."

- Kufárok voltunk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Aránypárnáin ült a Dáma,

s üvöltve sírt: "ne még, ne még",

de ő már átkarolta drága

csípői karcsú, gót ívét,

"engedj csak még egy lanyha csókot,

meg egy gyönggyel kivarrt ruhát,

engedj csak még egy buja bókot,

még egy szerelmes éjszakát" -

de ő, rút foltot festve mellén,

mely, mint rákseb, egyre nőtt,

fehér testét nyakába vette

és vitte, vitte, vitte őt.

- Tunyán henyéltünk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Tüzénél állt az Alkimista,

s óráját nézte, mely lejárt.

"Isten vagy ördög: egy napot még,

amíg megoldom a talányt,

a végső, nagy talányt, amerre

görebjeimnek ezre vitt,

csak egy napot, mert megfejtem,

megfejtem holnap alkonyig."

"Nem fejted" - szólt a hang- "nem fejted"

s vállára tette jéghideg

kezét, míg felrobbant a lombik:

"Aludni mégy most, mint a többiek.

- A Titkot űztük mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Pestis-csengőkkel jött dögvész,

s a reimsi szentegyház előtt

húsvétvasárnapján derékon

kapta a hájas Püspököt:

"Néked szereztem ezt a nótát,

gyerünk nagyúr! Csengőm csörög -

légy pápa vagy próféta, rózsás

hajnalködökbe öltözött,

légy szent püspök, vagy rút eretnek

ki ég a máglya kormain,

misézhetsz lenn - én fenn nevetlek

a dómok csonka tornyain!"

- Álszentek voltunk mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A vén Paraszt már tudta s várta

alkonytájt kinn az udvaron:

"Görnyedt testünknek nincsen ára,

s úgy halunk meg, mint a barom.

Kaszás testvér! Sovány a földünk!

könyörgöm: egyet tégy nekem:

ha elviszel, szórd szét trágyának

testemet kinn a réteken!"

Ő rábólintott s vitte lassan,

s úgy szórta, szórta, szórta szét,

mint magvető keze a búzát,

vagy pipacsot az őszi szél.

- A földbe térünk mindahányan,

s az évek szállnak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

William Butler Yeats és a filmek

A vasárnapi verselő felidéz pár filmet, amik felidézik Yeats-et.

_____________________________________________

Nem vagyok nagy háborúsfilm rajongó, de a Memphis Belle a kedvenceim közt volt, s talán itt szerettem meg Yeats-et, eben a suta előadásban.

Ír repülő a halálát jósolja (Ford: Szabó Lőrinc)

Tudom, fent a felhők fölött

egyszer elér a végzetem;

nem bántott, akit üldözök,

akit védek, nem szeretem;

az én hazám: Kiltartan Cross,

népem: földünk szegényei,

őket a vég, ha jó, ha rossz,

nem sújtja s nem emelheti.

Nem törvény, szónok, taps, tömeg,

s nem kötelesség, a szívé,

egyszerűen az élvezet

hozott e dúlt felhők közé;

mérlegeltem, mi volt s mi lesz,

és úgy láttam, mindegy, mi vár:

egyensúlyban tartja üres

életem az üres halál.

_____________________________________________

Később az Equilibriumban szinte külön szereplő az a Yeats kötet. Segít megfordítani ebben a reménytelen sci-fiben a jövőképet.

Az ég köntösére vágyik (Ford: Szabó Lőrinc)

Volna csak enyém az ég köntöse,
Arannyal hímzett ezüstszínű fény,
Az ég kék, sötét s szürke köntöse,
Melyben az éj jár s a hajnal s a fény,
Azt teríteném lábaid elé:
De minden kincsem csak az álmaim;
Álmaim terültek lábad elé;
Lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.

Heti tanulság

Azt mondták a hatalmasok: akinek a hat alma sok, az már ahhoz hatalmas ok, hogy ne legyen hatalma sok!

Pont, pont, pont

Pötyögtettem.
A mellékes firkálgatásból néha meglepődöm, mi lesz.

Januári visszanéző (Rúnanapló)

A 2017 hónapok kövei
http://foltkutatok.blogspot.hu/2017/01/a-honapok-kovei-2017-esztendore.html
januárra energiát, sikert, győzelmet osztottak.

Csak úgy repült az első hónap, pedig január máskor keservesen vonszolódik. A reggelre feltöltött életerő frissen segített előre egész nap. Estére azonban, mintha hirtelen lekapcsolták volna a villanyt.
A siker és a győzelem nem tudom miként értendő, de elégedetten másztam az ágyba.

A vészbanyák dala

A vasárnapi verselő boszorkányos rigmusokat húz elő.

Shakespeare: Macbeth A vészbanyák dala

Lánc lánc eszterlánc,

Vészbanyákat visz a tánc,
Erre hajlok, arra lengsz,
Ki-ki hármat, ez kilenc.

Üst, üst, gyűlj tele!
Férget, mérget üss bele!
Kő alatt, kit harminchárom
Éjjel izzaszt hideg álom
Legelőször buta béka,
Te kerülsz be a fazékba!

Szikra pattan, olthatatlan,
Ég a munka, forr a katlan.

Nádi kígyó az övem,
Sülj meg, főj meg odabenn!
Gőte szeme, egy marok,
Denevérszőr, gyíkfarok,
Siklófullánk, eb foga,
Villanyelvű vipera,
Bűvös erő, olthatatlan,
Bugyborogjon a pokolban.

Lócsont, sárkány pikkelye,
Éji konkoly gyökere,
Múmialé iszonya,
Cápa sózott uszonya,
Árki szajha zsinegelte
Újszülött kisujja körme,
Ide mind, a sűrű löttybe,
Tigris belel kell még bele,
S szörnyű lesz az ereje.
Páviánvér hűtse le,
S kész a pokol öröme.

Dobszót hoz a szél,
Jön már a vezér.

Balhüvelykem bizsereg,
Gonosz lélek közeleg.

Szép a rút és rút a szép,
Sicc, mocsokba, ködbe szét.

                            Ford: Szabó Lőrinc