Ma kissé fejetlen, zizi nap volt, de tele nevetéssel.
Meglepett a Hold.
Hajnalban, amikor a nap még alig derengett keleten, a telihold felragyogott a vad felhők mögül, és sandán lenézett Kőbányára mielőtt nyugodni tért. Tetszett.
Tisztára, mint a félszemű öregapám a Fehérlófiából.
A többiek még nem értek haza.
Nekilátok, összedobom a vacsit, túrós tészta. Közben a dúdolgatás (A padlás) egyre erősebb, már szinte áriázom.
♪♫"...az égbolt nyitva ÁÁáááll...."♩♬
Megmámorosodva a saját hangomtól, szemeim előtt átsuhan egy hihetetlen karrier lehetősége...
♬"...mert kell egy hely..."♫
Ú, de jó vagyok!
...Aztán jön a kutyám, hogy van-e valami bajom, talán elnyestem az ujjam a szalonna vágás közben? Megnyugtatom. Puszi, puszi, aztán visszatekerem az egót a saját hullámhosszomra, és a kaja is ehető lett.
Nem, nem tudom. Csak úgy, jól éreztem magam. Ha sikerült valami, azért, ha nem, azért, hisz nem adom fel, újra nekifutok.
Jó volt a bőrömben.
Azt hiszem ez a magabiztosság.
Na, nem arra a letarolós típusra gondolok, hanem a tudom ki vagyok nyugalmára.
Méhpempő.
Úgy érzem ez a szuperméz, segít megtartani az estére elillanó energiámat. Nem akarom elkiabálni, de erőlködés nélkül tök sokáig fenn tudtam maradni, és reggel nem összetörve ébredtem.
A méhpempővel a méhek külön azokat a lárvákat etetik, akikből királynő fejlődik.
Egyszer vettünk a Tesómmal egy kis tégelyt, mondván kóstoljuk meg, milyen méz ez. Be is dobtuk, mint a stampedlit. Hm. Aztán mesélik ott a vásárba, hogy milyen jó is ez a méhpempő, mint az orvosság, egy kiskanállal minden nap és nem kapsz el semmi nyavalyát. Hajni majdnem kiköpte az épp felhörpölt nedűt, mert mi úgy félhavi adagot egyszerre benyomtunk, úgy járva mint Középföldén a hobbitok a lembasz kenyérrel.
Na, most volt a piacon is. Mézbe van elkeverve, tartósítva. Tesóm hozott.
_____________________________________________
Kaptam baráti sütipecsétet (cserélhető fejjel).
Most már csak sütnöm kéne, főleg hogy egy konyhai mérleggel állítottak be a Tesómék a Bazárból jövet.
_____________________________________________
A délutáni séta is jól sikerült, és jól esett. (AlexIgor, ÉnJonatán az Óhegyen, JuditLori köhögés miatt igazoltan haza kanyarodtak)
Egy csomó embert ismerek, aki nem tud nemet mondani. Belemennek nemtetsződolgokba, nyűgöt vesznek a nyakukba, vagy erőn felül bevállalnak feladatokat.
Ma több munka megtalált.
Az első félóra alatt megrajzolódott, de csak szívességből, és jeleztem NEM vele szeretnék dolgozni (más nevében keresett).
A másodikat vissza kézből hárítottam. Valaki ajánlott, s bár érdekes lehet a munka (logo, arculat stb...), se időm, se energiám nincs más feladatra, főleg más emberek agyhullámaira hangolódni. NEM, nem.
____________________________________________
Azért berakok két fotót is az ablakba.
Egyik a reggeli utca, a másik ez esti ég fényei és árnyékai.
😍Ma meglátogattuk munka után egy kollégánkat. Már hiányzott a csaj (betegállományban van), és örültem hogy találkoztunk, de e mellett az otthonában valahogy más perspektívában láttam őt, ami új mozaikdarabka a személyiségképéhez.
A város is kicsit más arcát mutatta hazafelé menet, nem a megszokott utakon járva.
😵Néha nem árt nézőpontot váltani. Színesebb, tágabb egyben közelibb lesz a világ.
😎A perspektívának más jelentése is van.
A műhelybeli kísérletek mai eredménye amellett, hogy piszkosul tetszik, tovább mutat, új lehetőségek, ötletek felé............⇒
😲Van a perspektivikus ábrázolás is. Na, és én ezt a módszert ki fogom próbálni:
Nem éppen karácsonyi, vagy mégis?
A hatás a lényeg, ahogy szoktam mondani. És engem ez a Quimby dal (az új lemezről) jobban rezget, mint a száncsengős happy-zenék.