Stílus: 10 pont
Tartalom: 10 pont
Hatás: 10 pont
Hangulat: Nem keresem a bajt, mégis felrobban, megbolondul, elveszik, meghal körülöttem mindenki.
Külcsín: 8 pont (tetszik, de nem készít fel a tartalomra)
Újrázás: Holtbiztos
Tanulság: Most már biztos, az írók szadisták.
"Tüzesen süt le a nyári nap sugára"
Vagyis rohadt meleg van.
Igen ez a Kukoricza az a Kukoricza. Csak Jancsi nem birkákat őriz, hanem Budapesten lófrál a rábízott plüssökkel, tanítva nekik a világ dolgait, mert ez a maci, nyuszi, teve, oroszlán, zsiráf, polip, mesterséges sütnivalót rejt. Az állam félresikerült titkos kísérlete, fegyver az országot fenyegető kutyafejű tatárok ellen, csak kicsit félénkre sikerültek.
A hihetetlen dolgok itt nem érnek véget. Iluskáról kiderül, hogy az ellenállás ügynöke. A huszárok, már az a kettő aki maradt, a puccsal leváltott király illegális hadserege. Az óriások csapata is egy elfuserált fegyverkísérlet eredménye, akik Recsken törik a követ. És Tündérország egy rémálom: fogolytábor, tökélyre vitt kínzásokkal.
Az árva Jancsit nem érdekli a politika, csak boldogulni akar a városban és szerelmével, Ilussal lenni.
De a plüssök elvesznek (vagy inkább megszöknek), és evvel megindul az a lavina, ami Kukoricza Jancsit a forradalom élére sodorja, és János Vitézzé emeli. Nincs mese. Vagyis van, mert ez a történet egy elbeszélőkölteményből táplálkozik, nonszensz figurákkal, fantazi-scifi elemekkel, benépesítve Magyarországot Petőfi tarsolyából előugró alakokkal.
- Mese? - Lehet. De akkor miért ismerek rá a valódi világra?
- Szarkazmus? Szatíra? - Talán. De akkor miért érzem túl közel a valósághoz?
- Mert remekül megírt, sodró történet, ami nekem szól, és a gúnyon átsüt az a hazaszeretet, ami nem melldöngetésből áll.
