Verselő az akasztófa árnyékában

Villon gyorsan elintézte egy négysorossal.

Francia vagyok, csak ez kellett,

 Párizs szült (Ponthoise mellett);

Rőf kötél súgja majd fejemnek,

Hogy mi a súlya fenekemnek.

(ford. Illyés Gyula)

Vagy 

Francia vagyok Párizs városából,

mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,

s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,

s nyakamon érzem, hogy seggem mily nehéz.

(ford. Faludy György)

A blues csak annyit mond, "Lógni fogsz!", de azt szépen elhúzza. Elhúzza a nótánkat.

Hóhér, hóhér
Egy kicsit még várj..
Azt hiszem barátaim jönnek
Sok mérföldön át.

Haver, hoztatok ezüstöt?
Akadt egy kis arany valahol?
Mit hoztatok nekem
haver,
Hogy megmentsen a bitótól?

Mit hoztatok nekem
haver,
Hogy megmentsen a bitótól?

Nem hoztunk ezüstöt,
Arany sincs sehol...
Túl szegények vagyunk,
Hogy megmentsünk a bitótól.

Hóhér, hóhér
Egy kicsit még várj..
Azt hiszem, a bátyám jön
Sok mérföldön át.

Bátyám, hoztál némi ezüstöt?
Akadt egy kis arany valahol?
Mit hoztál nekem bátyám,
Hogy megmentsen a bitótól?

Testvér, hoztam némi ezüstöt,
igen
Akadt egy kis arany valahol,
Hoztam még ezt-azt,
Hogy megmentsen a bitótól.
Igen, hoztam,
Hogy megmentsen a bitótól.

Hóhér, hóhér
Nézz félre, még várj..
Azt hiszem, a húgom jön
Sok mérföldön át...

Húgom, könyörgöm
Fogd őt kézen…
Vidd fel egy szobára
Haragjától ments meg
engem,
Kérlek vidd...
Őrült haragjától ments meg
engem.

Hóhér, hóhér
Arcodon mosolygás,
Mondd, hogy enyém a szabadság
A sokmérföldes szabadság…

Oh igen, szép húgod,
Felolvasztott fagyomból,
Felforralta vérem,
Hogy téged mentsen a bitótól.

Bátyádtól ezüstöt,
Szerelmet húgodtól.
De csak nevetek, felhúzlak,
És nézem, ahogy lógsz a bitóról...

De csak nevetek és nézem,
ahogy lógsz a bitóról!
Lógsz a bitóról!

Ah-ha-ha
Lógsz..
Lógsz a bitóról!

Hinta-palinta...
Hinta-palinta...

(régi blues dal Led Zeppelin változat, a Rocknemzedék oldal nyomán)

Lélekfaló (Supernatural - FanArt)

Szörnyismertető:
A Lélekfaló élőhalott lény a mi világunk és a másvilág közt. Beköltözik egy alkalmasan baljós házba és létrehozza a fészkét. A fészek időn és téren kívül esik. Itt gyűjti, ide rángatja át a lelkeket, amin hosszasan kérődzik.
A fészek játszadozik az áldozatok agyával, olyanokat tár eléjük, amiért aggódnak, amitől félnek. Így a kétségbeesés védtelenné teszi őket, nem küzdenek. Nem tudnak visszatérni a valóságba, mert a Lélekfaló védelmet ígér nekik. A kómába esett test viszont lélek nélkül nem ébred fel, és lassan kihűl.
A fészek néha tele van kószáló lélekmaradékokkal, akik csak halvány másai önmaguknak. Ha nincs más a Lélekfalónak megteszi ez is, de ha már végképp éhezik, bezárja a fészket, és másutt keres új rejtett házat.
A legenda szerint nem lehet megölni. Esetleg csapdába ejthető.

Persze Sam és Dean kicsinált egyet, Bobby és Rufus nyomdokain és az Egyetemesek rúnájával, de nem volt sima ügy. Sosem sima. (11/16.)

Hozzá zene: Willie Nelson - Night Life

Tutaj (Rúnanapló)

Kérésre vetettem a rúnákat.
Két ember, akiket valami szerelmi mágnes ültetett egy tutajra, mennyire boldogulnak a külső, belső viharokkal.

TE: Fordított Ansuz

Bizonytalannak érzed magad az összezavarodott helyzetben, ami nem váltotta be szép reményeidet a boldogságról és boldogulásról. Talán nem vetted észre az élet figyelmeztetőtábláit, hogy a hibáidból tanulni kell, nem újra elkövetni.

Ő: Gebo (Ajándék) kapcsolat, szerelem

Ő egy ajándék. Fellobbantja a nemi potenciát.
Libidó varázsló.
De az ajándéknak ára van. A tüzet táplálni kell, nem biztos hogy marad melegség a szeretetre, önzetlenségre.

MÚLTATOK: Thurisaz (Tövis) védelem, szerencse

A szerencse védelmében élvezhettétek egymás társaságát.
A könnyed, lopott boldogság talán hátráltatta a haladást, de az igazi előrelépéshez elmélyülés kell.

JELENETEK: Fehu (Jószág) munkával megteremtett bőség

Talán azon gondolkodsz épp, hogy vajon megéri-e.
Jöhetnek küzdelmek, próbatételek, de a kitartás fontos.
Nem ügyeskedések, nem taktikázás, hanem egyenes beszéd, mert lehet hogy ha őszintén kiöntöd a szíved, te is többet kapsz.

JÖVŐTÖK Hagalaz (Jégeső) pusztító természeti erők

Aminek jönnie kell az jön, aminek mennie az megy. Vannak dolgok ami ellen nem tehetsz semmit, csak várod, hogy elmúljon a vihar. Ne türelmetlenkedj. A várakozásban is gyarapodhatsz, gondolkozhatsz, fő hogy rugalmas maradj, mint a fűszál újra zöldülj, mindentől és mindenkitől függetlenül.

KAPOCS: Sowilo (Nap) győzelem, egészség, energia

Az akarat kapcsol benneteket össze. Mindketten egymást akarjátok. De egyikőtök sem tudja elengedni a gyeplőt, pedig az empátia és a szív oldaná a feszültséget és hátrálás nélkül lehetne a másikat támogatni. Kár lenne ezt az energiát és életerőt veszni hagyni, hiszen két erős akarat többre megy, ha egy felé húz min ha egymást marja.



...s a tutajt sodorja a folyó...

Forrás:

Nyári vers

A vasárnapi verselő nyári kedvel válogatott a Radnóti kötetben.

Radnóti Miklós: Zápor után

Két arcán két pipaccsal

pirult, hogy jődögélve jöttünk, - a rét:

s mint asszony ki messzi emberét várja:

teli fény ült az enyhe dombon.

Majd ég dörrent, felhő repedt,

hosszúhajú zápor esett

és csattogva szerteszállt:

tócsába vert lepke hevert

s kapálgatva vizet kevert

a fulladó sok bogár.

Most szárító szél sürög

a zápornak ragyogó maradékán

és az ég arany hasadékán a nap

kibúvik és végigfut a lombon

és végigfut a fán,

s a bokron is végig,

gyorsan felejt a táj

és gyorsan az ég is.

Nyár szusszan újra a levegőre

s a gyönge fűre sziszegő fény száll.

Csönd van s előre hajlik a fűszál

és fodros hő száll szerte odafönt.

Száll a hő s a fáján

fénytől hajladoz ág:

rátekint ravaszdi

mosollyal a száján

s csucsorít a világ.

Taki

Csak ismételni tudom magam: A takarítás a hiábavalóság megtestesült allegóriája.

Muszájból, semmi függőség, de takarítanom kellett :(

Sóhaj, halogatás, sóhaj.

Na, gyerünk! Bedobtam egy Hubit a konty alá, oszt hajrá.

Persze semmi kapkodás, meg nehéz is kikerülni a pókhálókat, és idomítani a porcicákat...

Közben megpróbáltam elterelni a figyelmem: a barátaimra gondoltam akiknek sokkal nehezebb dolguk van, mert nekik nem csak egy porszívót kell megszelídíteni...

Most szünet van.

Bedobok még egy Hubit és folytatom... mondom folytatom... tényleg... jó, mindjárt...

Visszanéző: Július (Rúnanapló)

A hónapok kövei
http://foltkutatok.blogspot.hu/2016/01/honapok-kovei-runanaplo.html
júliust egyértelműen a kreativitás hónapjának jelölte.

Oké. Meg volt.
De ezt ne úgy képzeljük, hogy belém csap az ihlet mennyköve, és elkezdek pörögni, mint valami búgócsiga.
Á, dehogy! A hozzáállásom, látásmódom áll be olyan fókuszra, hogy mindenben vagy mindenkiben látok valamit mocorogni. Lehet az csak egy kukac, de lehet egy grandiózus ötlet, egy történet, egy beszélgetés, egy megoldás, tapasztalat, vagy egy esély. Aztán, hogy ebből mi valósul meg, az az alkalom, az idő és a lustaságom függvénye. Lényeg , hogy épp a megfelelőhöz nyúljak, és akkor este elégedetten zuhanok az ágyba, újabb tervekkel és reménnyel a párnám alatt.

Az IDŐ olvasztótégelye

Lehet, hogy ez nem a megszokott mandala, de a meditációs forgás a lényeg, amikor rajzolom és amikor nézed. Ugye!

Földes László: Madárijesztő

Szakadt kabát, lyukas kalap,

Didereg az Árkád alatt,

Lesi mikor kel fel a nap,

Csak ha részeg akkor szabad.

Madárijesztő. Madárijesztő.

Körmét rágja, foga hullik,

Vezeklése lassan múlik,

Pék volt-e, vagy orosztanár?

Már kínjában sem kiabál.

Madárijesztő alszik a parton,

Madárijesztő, neki nincs pardon,

Madárijesztő semmitől sem fél,

Örül, hogy még él.

KISZ-es volt és győzni indult,

Nem volt vezér, de nem is koldult,

Eltört minden, a hit, a nimbusz

Semmije sincs, csak a Himnusz

Madárijesztő alszik a parton,

Madárijesztő, neki nincs pardon,

Madárijesztő semmitől sem fél,

Örül, hogy még él.

Meglopták, hülyének nézik,

Még nem beteg, mégis vérzik,

Nem álmodik, nem lát reményt,

A szegény üti a másik szegényt.

Madárijesztő alszik a parton,

Madárijesztő, neki nincs pardon,

Madárijesztő semmitől sem fél,

Madárijesztő folyik az orra,

Madárijesztő, szarik a korra,

Madárijesztő semmitől sem fél,

Örül, hogy még él.

A vasárnapi verselő keserű és sötét húrokat pendít.

De tényleg, miért fog el a szánalmas undor a reménytelen hajléktalanok láttán?

Csak is a feltörő, fekete rettegéstől lehet, hogy mi magunk is lehetünk a helyükben.

A szabadság első napja avagy ma sem megyek a Seychelle-szigetekre

Na jó, nem is akarok :)
Itthon leszek egy hetet, és csak úgy spontánul azt szeretnék csinálni, ami épp eszembe jut, persze a helyzethez igazodva.

SütésFőzés? – Ja.

Rendrakás? – Talán.

Takarítás? – Ne má'!

Ablakpucolás? – Megőrültél?

Ezek lehet, szükségesek lesznek, de nem biztos, hogy spontánul egyáltalán eszembe jut...:)

A reggelt egy kiadós sétával kezdtük. A rét víztől lucsogott. A cipőm tocsogott, a kutya harmatban fetrengett. Jó volt.
A reggeli Nap ilyenkor elbűvölő fényeket von minden köré, az árnyékok élesek.
Vittem a gépet is.

Szóval, szabadság: