De szerintem csak azért, mert annyira taszít a REND. Feszengek a makulátlan lakásokban, a túl nagy tisztaság elborzaszt, a szabályokban értelmet keresek, az arcon ráncokat, az égen felhőket, a labirintusból titkos kijáratot.
Nem, ez nem is igazi káosz. Csak amolyan saját kis rendetlenség.
Na, a rendetlenséggel meg az a bajom, hogy nem férek el tőle.
Ezt Picasso úgy oldotta meg, hogy vett egy másik lakást.... CöCö
Szóval, muszáj lomtalanítanom, könyörtelenül kidobálni, túladni, elhagyni a felesleges (na de minden kell!!!!!) dolgokat, mert nem tudok így előre lépni.
Múltkor például elhagytam az ernyőm. Nem szeretem az ernyőket, de esett az eső és ez egy szép, modern darab volt. Felakasztottam a trolibusz korlátjára. Leszálltam, s fent felejtettem.
Így visszagondolva, szerintem direkt hagytam ott. Olyan felszabadult megkönnyebbülés ragadott magával, mintha valami homokzsákot dobta volna le magamról.
Tervbe van véve a folytatás....
