Római part - budapesti vargabund

A péntek délutáni csavargás most a Római partra vitt. Plusz fényképezőgép.😎
Eredetileg a híres szobrokat akartam megnézni, amit kavicsból és uszadékfából készítettek (https://www.youtube.com/watch?v=FF6KlPFPo90) , de sajna egyet sem találtam. Persze a párórás kószálás így is teljesen kikapcsolt, mert hát ott volt a DUNA, a kövek, a jó kis sóder, a kacsák, a hajók, egy nudista, a nap, a szél, a víz, a hullámok...

 

Lukács László: Lopott könyvek

Nem hallom a pokolkutyákat s a tél kopói sem lihegnek a nyomomban, mégis kicsit be tankcsapdáztam, és a vasárnapi verselő is ezt a ritmust nyomja.

Lopok neked egy könyvet,

A lapjait teleírom

Vérrel, verítékkel,

Valahogy még kibírom.

De aztán elmegyek innen messze,

Hogy többé ne is láss.

Lopjon könyvet, írja a könnyeivel

Tele valaki más!

Lopok neked egy könyvet,

A lapjait teleírom,

A festék, ha megszárad

A kifakult papíron,

Akkor elmegyek innen végleg,

Magammal viszlek téged

Oda, ahol többé soha

Senki el nem érhet.

Tudom, hogy hagynád,

Én addig szeretnélek,

Amíg mozogsz, amíg van benned élet

A véredben fürödnék,

Átvágnám a torkod,

Néznél RÁM, de nem értenéd a dolgot.

Lopok neked egy könyvet,

A lapjait teleírom,

A képeket kitépem,

Rajta lesznek a síron,

Amit kettőnknek ások

Úgy, hogy ne lássák mások,

Mikor a szemedbe nézek,

Szúrok, aztán magammal végzek.

Tudom, hogy hagynád,

Én addig szeretnélek,

Amíg látnám, hogy van még benned élet

A véredben fürödnék,

Átvágnám a torkod,

Néznél RÁM, de nem értenéd a dolgot.

Na még:

A X. kerület kincsei

Szombaton kis séta, mert ismét megnyíltak Kőbánya roppant tárnái és a mai napig működő víztározó egyik medencéjéből is leengedték a vizet, hogy mi, a kíváncsiak alászállva "Mória" gyomrába megbámuljuk az impozáns csarnokot.
1868-70 épült nyomás ellenpontként Pest felett. (138m)

Utána még elugrottunk a közelben lévő Conti kápolnához. Az apró templom egy fura sziklán kuporog és tuti, hogy alatta rejtőzik Kőbánya szíve.

Hazafelé természetesen átvágtunk az Óhegy parkon, és még megvan kedvencem a hatalmas életfa, aminek lobját a kőbányai vad szél borzolja nap mint nap.

Galóca

Cafrangos galóca

Csinos.
Szépen kiterült a kalapja a hétvégén még kerekded gombának.

Azt írják, nyersen mérgező, de ezek után vajon ki akarja megfőzni és megenni?

Árny, szín, fent, lent, növény, állat... (heti lövések)