Portré: Kutyák a fókuszban

Teljesen elfogulatlanul Jonatánnal kezdem, két mai és egy ifjonti fotójával.

Aztán jöhet pár kutyahaver portréja.

Esik, fú, egyszer csak kiderül

Kutyasétára mindenképp ki kell menni. Nem halogathatom a végtelenségig. Vágjunk hozzá jó képet, mert az efféle ítéletidőben is találni szép dolgokat.  A nedves világ, a néptelen utcák, a pocsolyák, az esőcseppek, a vad szél, zúgó fák... és főleg otthon a meleg szoba, ahol lehántom magamról az átázott göncöket.

Amikor Havas Jon jól érzi magát, avagy csak én szedek itt bérescseppet:

Csalóka szombat reggeli napfény

Na, de minden vizes

Csak kisütött a nap

De zászlónkat szél cibálja

Entek földje (séta a Margitszigeten)

Építhetünk bármit. Víztornyot, uszodát, kolostort. Utakat, hidakat, házakat.
Szaladgálhatunk, fontoskoshatunk, nevethetünk, sírhatunk.
De számomra nem kétséges, hogy ez az Entek földje.
Tiszteletet a fáknak!