Mi van odaát? (SPN FanArtBook)

Nyitottam egy amolyan rajzos, fanfiction szerű könyvet.
Nem tudni előre mi bukkan fel az üres oldalakon. Egy biztos: az a SUPERNATURAL.
Íme az első foltok:

Előlap

 Persze nem az elején kezdtem, és már egyből valami olyan kép kezdett fortyogni a fehér lapon, ahol a fiúk nehezen uralkodnak az indulatokon, és pillanatok múlva elszabadul a fékevesztett harag. Vagy már késő is...

Váratlan vendég: örvös galamb

Úgy látszik lemaradt a fészekrakó programról, és az erkélyem virágos kosarát nézte ki magának, min B-tervet.
- Nem, galambocskám! Nincs albérlet. Olyan a hangod, hogy berezonál az ablak, és tudom, olyan a potyadékod, hogy vakolni lehetne vele.
- Hess! Mondom: hess! - Folyton visszajön ... És már ketten vannak.

Galambleves? Madártej?

Remélem jobb helyet talál. Vagy már jön a tojás... és mégsem kapták meg a CSOK-ot?

A természetben az a megnyugtató, hogy nélkülem is remekül működik

Én csak lesek, mint a moziban. Szemlélődőm, gyönyörködöm, és próbálok valami buta, illékony nyomot hagyni, nyomokat vésni a világfa kérgébe.

Tojáskáim, tojáskáim!

Az idei húsvét termései.

Többen is voltak, de egy boszorkánytojás nagyon megégett (elraktam figyelmeztető tanulságnak), és párat elajándékoztam.
Íme:

Márciusi visszanéző (Rúnanapló)

A 2017 hónapok kövei
http://foltkutatok.blogspot.hu/2017/01/a-honapok-kovei-2017-esztendore.html
márciusban örömmel és boldogsággal fenyegettek meg.

Sok-sok ünnep torlódott fel ebben a hónapban. A nősnap, a nemzeti, név- és szülinapok, és én örömmel adtam és kaptam. Volt munka, meg alkotás. Volt több társadalmi zabálás, családi röhögőgörcs. Többször megszállt az oknélküli boldogság, sőt a fellegekben is szálltam (szó szerint). Mégis mintha nélkülem pergett volna az idő, nem volt minden kerek, s kívülről néztem ezt a szép hosszú márciust. De lehet, hogy csak nem mertem sarkig tárni az ablakom...