Angyal dézsa

Madár 03

Jégmadár.

Grafitrajz akrillazúrral + filc.

Vad kemping

Szevasz tavasz (heti lövések)

Hogy is van az a régi vicc?

Az körúton egy fiatal lány kiabál:
- Kisibolyát tessék!! Kisibolyááát!
Odalép egy szigorú rendőr:
- Van engedélye itt árulni?
- Hááát...
- Kérem a személyi igazolványát!
A lány megszeppenve odaadja.
- Neve?
- Kis Ibolya.

Harapni lehet a levegőt. Finom.

Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el

Vasárnapi verselő:

Köd előttem, köd mögöttem,

Isten tudja, honnan jöttem.

Szél hozott, szél visz el.

Minek kérdjem, mért visz el?

Sose néztem, merre jártam.

A felhőkkel kiabáltam.

Erdő jött, jaj be szép!

Megcibáltam üstökét.

Jött az erdő, nekivágtam.

A bozótban őzet láttam.

Kergettem, ottmaradt,

Cirógattam, elszaladt.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,

Csak szeretőm megmaradjon.

Szeretőm a titok,

Ő se tudja, ki vagyok.

Isten tudja, honnan jöttem,

Köd előttem, köd mögöttem.

Szél hozott, szél visz el.

Bolond kérdi, mért visz el.

És amikor gyerekdal:

Kutya élet (SPN FanArtBook2)

Ha Dean Wichester nyomában egy kutya szerű lény lohol, az lehet éhes vérfarkas, vagy egy animorf, aki fajváltóként védi a falkáját, esetleg tényleg egy kutya, aki egy gyilkosság tanúja, és csak úgy hallgathatod ki, ha magad is átlényegülsz kutyává (megfelelő varázsital recept az Egyetemesek könyvtárában), de lehet a rossz ómen fekete kutyája, vagy ami a legvalószínűbb, kedvencünk a hellhound.

Megfigyelések - Heti lövések

Pénteken William Turner festette az eget:

A  fák barkát bontottak:

Az Odin-banda mindenre kész:

A vetési varjak elhúztak fészket rakni, de itt maradt az elszánt helyi dolmányos csapat.

Először hárman voltak. Dobtam nekik kutyakaját. A legbátrabb elfogadta, sőt követett.
Aztán valahogy öten lettek. Jöttek velünk. Kértek még. Adtam.
Leadták a drótot és már tizenkét varjú grasszált mögöttünk. Adtam.
A leggyorsabb behabzsolta a kaját. Kár. Civakodás. Kár.
Nagyon bámulták a kutyámat.
- Na, álljunk odébb, mert ezek tuti, még a saját anyjukat is megennék.

Remélem Hitchcock elégedett.

Kara Mihály: Volna-e kedved?

A vasárnapi verselő MCL dalszöveggel jelentkezik:

Már csak mi tudjuk

Milyen eredetű

Egy korhadt fán

A négy kezdőbetű

Mit egykor belékarcolt

Ki végig érted harcolt

Most újra előtted áll

És válaszra vár

Ha már túljutottam minden hegyen

Hogy ajkad számról mintát vegyen

Volna-e kedved megöregedni

Én velem, én velem

Megbocsájtottál te is nekem

Több százszor hát megkérdezem

Volna-e kedved megöregedni

Én velem, én velem

Ne keresd többé

Az összefirkált oldalút

Kivágták rég egy kissé átalakult

Olyan hangszer lett belőle

Mi ha szólna

Összenőne tőle

A tél és a nyár

S csak egy válaszra vár

Ha már túljutottam minden hegyen

Hogy ajkad számról mintát vegyen

Volna-e kedved megöregedni

Én velem, én velem

Megbocsájtottál te is nekem

Több százszor hát megkérdezem

Volna-e kedved megöregedni

Én velem, én velem

Februári visszanéző (Rúnanapló)

A második hónap  rúnája melegen ajánlotta, hogy legyek jóban a belső hangommal.

Hallgattam az intuíciókra, az álmok tanácsára, a jó és rossz érzésekre, na meg a pók-ösztönre.
Tudtam mikor elég, hol a határ, az erőm és türelmem vége... DE.
De hiába érzem a bajt, attól még baj. Vagy átértékelem, vállrándítás, s már nem is baj.
A kikerülhetetlen csapdákba meg nyugodt, könnyű szívvel kell belépnem, tudván, hogy mindenképp én nyerem a feladatot.
A megbízhatatlanoktól sokat most sem vártam, hisz érzem gyenge, labilis énüket vagy önző duzzogásukat, és hát kutyából nem lesz szalonna.
Sajna a barátok nyavalyáin nem tudtam segíteni, hacsak a humor, a nevetés nem gyógyszer.
Ennek ellenére lelkes, vidám hónapot zártam, amennyi tőlem telt.

Na és nagyon örülök, hogy a tavasz ilyen korán dörömböl az ajtón. 😊