Mi lesz a munkahellyel, lappangó titkok, ostoba elhallgatások... Én ehhez túl naiv és egyenes vagyok.
A múltból előbukkanó kísértő történetek, hülye paranoiák... Új-régi ismerősöket (osztálytalálkozó volt) más színben láttam, sőt rólam is kiderült, hogy szeretem az embereket és jól bírom a Sanyi pálinkáját...
Az energiáim viszont nagyon lemerültek. Rejtély, hová szivárog a reggeli tűz, délutánra csak pislákoló láng marad.
Nem elég, hogy nem tudom rendesen feltölteni az aksimat, de már megint piszkálják az időt, és átállították az órákat. Én viszont nehezen állok át. Most majd lötyögök egy-két hétig, mint valami kísértet. Szerencsére samhain-ünnep környékén nem tűnök fel a sok szellem közt.
Jonatán, mint igazi daimonhoz illik, egyet ért.
Azért megpróbáljuk befogni az ősz Nap sugarait. Kell az energia.
A vasárnapi verselő most aktuális.
'56-os események nekem sokáig csak rejtélyes lyukak voltak a házak falán (kiskoromban a Klinikáknál laktunk), homályos rések a szüleim beszélgetésében (ciri-buri néven emlegették a forradalmat), lyuk a zászlón, pár sor a töri könyvben, amin átsiklottunk, majd filmek, könyvek, később viták, káosz, hősök, áldozatok, szégyen, büszkeség...
És aki személyesen részese volt a forradalomnak se mindig tudta tulajdon képen mi is történt.
Bereményi Géza: Gyerekdal
Gyertya gyulladt, tűzhelyünkben pattogott a láng
És bezúzott ablakunkra papírt tett apánk.
Gyertyafényben vígan ültünk, míg a krumpli főtt
S hahotázva elfeküdtünk, ha egy tank belőtt.
Sose halunk, úgy éreztük, ha egy tank belőtt.
Kijárási tilalom volt és a krumpli főtt.
Hogy túlélünk mindent mindig, úgy éreztük ott.
Kár, hogy sorsom ily szép estét többet nem adott.
Élveztük gyerekmódra,
Milyen véres ez a móka,
Hogy lőnek miránk!
Az oroszok kivonultak,
Visszajöttek és belőttek.
Gyerekként kinevettünk a nagy halált!
Elhittük gyerekmódra,
Hogy egy angyal virradóra
Tesz majd egy csodát.
Ha-ho-hó, majd ENSZ-csapattal,
Kék sisakkal jön egy angyal
Hoz édes tejkonzervet és megáld.
Ránevettem, míg dörögve ablakon bejött,
Nem ismertem a halálom, élveztem hát őt.
Krumplit ettünk s földre dőltünk, ha egy tank belőtt.
Halhatatlan korszakomban nem ismertem őt.
Halhatatlan módra ránevettem a konyhakőről én,
Hisz' kék sisakban megvéd egy angyal, itt ülök ölén.
Mert én a halálom olyannak várom: szebb legyen és nem ilyen.
Hozza azt karddal majd egy ENSZ-angyal, mert kijár ez nekem.
Nem lehet ilyen durva,
Az ablakon bezúdulva;
Kérek más halált!
Szebbet, mely mint egy angyal
ENSZ-küldöttként kék sisakkal
Hoz édes tejkonzervet és megáld.
Hogy túlélek mindent mindig, úgy éreztem ott,
Kár, hogy sorsom ily szép estét többet nem adott.
Más esték járnak és a halálnak azóta más arca lett,
Sem orosz tankkal, sem ENSZ sisakkal; egészen másképp ijeszt.
Sem orosz tankkal, sem ENSZ sisakkal; egészen másképp ijeszt.
Sem orosz tankkal, sem ENSZ sisakkal; egészen másképp ijeszt.
A vasárnapi verselő nagyon örül, hogy Bob Dylan Nobel-díjat kap.
Bár a legendák azt regélik, ő is alkut kötött a keresztúti démonnal, és már rég elvitte az ördög, s mindenféle hasonmások bolyonganak a világban... Nem t'om, de a bobdylan-hatás talán nagyobb mint Bob Dylan maga, és ez a lényeg. A hatás, amit a vers, dal, zene, kép, akármi kivált belőlünk és továbbgondolva a részünké válik.
Meg volt.
Sőt jól is éreztem magam a csapatban, feszélyezettség, vagy erőltetettség nélkül.
A barátokkal többet is találkozhatnék, de (ezt már meg tanultam) nem erőszakoskodhatok.
Még a metrózást is (ha nem olvastam épp) az emberek figyelésével töltöttem.
Érdekes lények :)
Jó volt ez az első őszi hónap, csak kár, hogy valahogy mindig nyári meleg kerekedett az üdítő reggelekből.
A vasárnapi verselő egy régi kedvenc, romantikus színdarabból kölcsönöz rímeket.
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac
a vívó jelenet
„CYRANO: (szemeit
néhány másodpercre lehunyja)
Egy rímet még!... Így...
Kezdhetjük, ha tetszik!
(Sorra megteszi azt, amit
mond)
Először is tova lebben
Lenge bájjal kalapom,
Majd köpenykém, tán még
szebben
És a szablyát megkapom,
Vígan kelt föl a napom
S úgy is száll le vígan,
békén,
Mert előre mondhatom:
Megdöflek a versem végén!
(Első összecsapás)
Kis pulykám, légy biztos
ebben:
Fölnyársal vasdarabom!
Nemsokára véred cseppen,
Készen áll már a csapom!
Melleden vagy hasadon
Fúrjalak ki? Nem tom’ még
én,
Ámde szentül fogadom:
Megdöflek a versem végén!
Jaj, hogy állsz ott?
Fehérebben
Mint patyolat a napon!
A szemecskéd félve
rebben...
No, ne félj! Nem harapom
Le az orrod, aranyom,
Sem az arcod ékességén
Nem esik baj... Csak nagyon
Megdöflek a versem végén!
(Ünnepélyesen kijelenti:)
Ajánlás
Hívd a gyóntató papom!
Vár az Isten trónja-székén!
Egy-kettő...
(Odaszúr)
Topp!
Angyalom!
(A vicomte tántorog. Cyrano
könnyedén meghajtja magát)
