Hát ja. Ez a koronavírus-helyzet nem csak nekem próbatétel, hanem mindenkinek. Túl nagy nyomást nem nehezedik rám, de próbálom betartani a szabályokat. Kézmos, fertőtlenítés sokszorozva, a távolságtartás könnyű, eddig sem voltam egy partiarc és a tömeget sem bírom. Viszont a barátokkal és a kollégákkal a személyes találkozások hiányoznak.
Furán reagálnak az emberek (megint kellett a türelem). Önzés, nemtörődömség, ingerültség, okoskodás, hipochondria stb. Nem ítélem őket el, hisz félnek, de megjegyzem, ki hogy reagált. Többre becsülöm azokat, akik csendben teszik továbbra is a dolgukat.
Számomra szerencsésen alakult eddig minden, csak hülyén érzem magam a kényszer "szabik" alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése