Hol a lényeg?

Megpróbálunk bekukucskálni a fátyol mögé.

Láthatjuk-e az összefüggéseket?

És hol a lényeg?

Emlékszel?

Nos, sok a homályos terület, nem minden ugrik be.... de az érzések megmaradnak.

Fényecskék

Úja felveszem a fonalat a digitális rajz, PsArtnapló kategóriában.
Apropó az új rajzkütyü és különféle rajzalkalmazások kipróbálása.

Balhés Charlie két éves lett

Nem látszik, annyira hülyegyerek.

• A szobatisztasággal nincs baj.
• Testileg helyre kis legény lett. Izmos, erős, könnyed, szép mozgással.
• Kint elengedni necces. ŐRÜLT gyors, behívásra még jobban rákapcsol. Elkapni csak szerencsével, csellel vagy lasszóval lehet.
• A bőrkeményedések kezdenek gyógyulni a kezemen, de még mindig húz és rángat, ha a szagok és hangok kényszerítik a túlfeszült érzékeit. Vannak nyugodt sétáink is, de a szélsőséges reagálások sokszor elrontják a szép pillanatokat.
• Iszonytató hangjára nincs ellenszer.
• Buszoztunk. Dicséretesen tűrte. Ügyes volt.
• Már nem rombol a lakásban. Nyitva hagyhatom a szobaajtót is, az ágyam épségben van, de ezt most gyorsan lekopogom Charlienak azon a beagle fafején.
• A féléses-hiszti-agresszión még dolgozunk. Erővel, nyugtatással, öleléssel, elkerüléssel, mikor milyen módszert vetek be, sőt gyógynövény kúrákat is alkalmazok. Figyelem és várom a fejlődést.
• Ami számomra a lényeg az a kapcsolat és a bizalom. A többivel meg csak megbirkózunk.

A magyar nyelv

 

Ezt a videót orvosi rendelvényre adnám:

Minden este megnézed és már nem haragszol senkire.

Homok képek

 

Hátra hagyott lábnyomok, útvonalak, kereszteződések, búvóhelyek. És történetek, mesék, amik mögöttük vannak.

Jó reggelt Napsugaram!

 

Saját kis káosz

Bevallom vonz a káosz.
De szerintem csak azért, mert annyira taszít a REND. Feszengek a makulátlan lakásokban, a túl nagy tisztaság elborzaszt, a szabályokban értelmet keresek, az arcon ráncokat, az égen felhőket, a labirintusból titkos kijáratot.

Nem, ez nem is igazi káosz. Csak amolyan saját kis rendetlenség.

Na, a rendetlenséggel meg az a bajom, hogy nem férek el tőle.

Ezt Picasso úgy oldotta meg, hogy vett egy másik lakást.... CöCö

Szóval, muszáj lomtalanítanom, könyörtelenül kidobálni, túladni, elhagyni a felesleges (na de minden kell!!!!!) dolgokat, mert nem tudok így előre lépni.

Múltkor például elhagytam az ernyőm. Nem szeretem az ernyőket, de esett az eső és ez egy szép, modern darab volt. Felakasztottam a trolibusz korlátjára. Leszálltam, s fent felejtettem.

Így visszagondolva, szerintem direkt hagytam ott. Olyan felszabadult megkönnyebbülés ragadott magával, mintha valami homokzsákot dobta volna le magamról.

Tervbe van véve a folytatás....

Szaloncukrot a sütibe

Sok leárazott maradék szaloncukor van a boltokban. Ez a sós karamellás kifejezetten minőségi cucc, de hiába finom nem tudok ennyit megenni. Viszont sütibe rejtve már nem olyan tömény.

Megint az alap MUFFIN tészta receptjét használtam. Begyújtom a sütőt. A tepsit kizsírozom, liszttel hintem.

Összeelegyítem a száraz anyagokat:
15 dkg zabpehely
15 dkg liszt
15 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor

1 csomag citromos cukor
1 csomag sütőpor
1 teás kanál szódabikarbóna

Ehhez kutyulom a nedves adalékokat (nem kell robotgép, elég egy fakanál):
10 dkg olvasztott zsír
2 tojás

3 dl író

A masszát a tepsibe öntöm és belepotyogtatom a csokikat. Sütöm.

A tészta felemelkedik, a sós karamell beleolvad, porcukor a tetején és minden oké.