Napi FELADAT:
Régi családi fényképek nézegetése.
Nagyapám albumaiból is megmaradt pár, úgyhogy van mit nézegetni. Némelyik olyan régi, hogy fogalmam sincs kik vannak rajta, és már nem is tudok senkit megkérdezni.
Szeretem a sárgult fotókat, de szerintem ez nem nosztalgiázás, hanem időutazás.
******************************
Napi AJÁNDÉK:
**Baráti üzenet váltás.
**Vásárolni mentem még pár dolgot és jólesett (amúgy idegesít a tülekedés)
**Ellenálltam a kísértésnek: A könyvesboltba nem mentem be, csak a kirakatot bámultam.
********************************
Választottam egy aktuális képet a halomból. Erről szól a mese.
Régi fotó
A régi fotón a régi gyerek színpadra állt. A régi Télapó kérte énekeljen. Ő énekelt egy régi dalt. Rég hullott a pelyhes.
És a fények elragadták, ötévesen övé volt a világ. Zengett az ének, szólt a dal, a hangja betöltötte a kiskultúrt plafontól a vörös csillagig.
És csak énekelt, énekelt, sosem hagyja abba. Amíg a konzum szaloncukor el nem olvad a kezébe, ő le nem megy a színpadról. Most van a csúcson.
Az a most már rég volt. Egy karrier tört ketté. Télapó felrázta és lerázta az ifjú tehetséget, s elvette az aranymikrofont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése