Beavatás

Amikor a kis tündérek kamaszkorba lépnek, úgy 150 évesen, pillangószárnyat öltenek és nekivágnak a beavatási próbának. Most a Sárga elfek nemzetségéből Repce tündérre esett a sor. Az év leghosszabb napjának legvilágosabb éjszakáján, mikor a Hold nagyot nyújtózva elhúzza az éjfél fátylát, rést nyitva ezzel az emberek honába, Repce elindult, hogy teljesítse a hagyományos szertartást.
Izgatottan röppent át a kapun, most hagyta el először tündérország határát.
Langyos este fogadta és mindent beborított a hársfák édes illata. A tündérek érzékei sokkal erőssebben adják át a világ üzeneteit, ezért vigyáznia kellett a Repcének, nehogy elcsábuljon már az elején. Nem késlekedhetett, a próbát pirkadatig be kell végezni, mert az átjáró bezárul.
Repce megrázta magát és napszínű szemével pislantott párat, amolyan varázslatosat, és már ott is termett, ahol lennie kellett. Ez nem volt más, mint egy esőfelhő kellős közepe. Lehet, hogy rosszul működött a varázspislantás?
Egy-kettőre bőrig ázott, kapkodta a levegőt és megveszekedetten verdesett szárnyaival. Most a sima bűvigével próbálkozott. Előcsalt néhány villámot és pukk kivarázsolta magát a viharból.
Na de hova?
Csönd vette körül, félhomály. Csak egy kis lámpás égett a kihalt teremben, meleg fénye erdőszerű polcokat világított meg. A polcokon töménytelen könyv zsúfolódott mondhatni rendetlen összevisszaságban. De a tündérek úgy sem szeretik a pedáns rendet.
Repce ujjongva röppent egy kört, tudta jó helyen jár: a Hétalvók könyvtárában.
Most jön a keresés.
A Hétalvók már rég kihaltak, ebben biztos volt. Túlaludták magukat. Viszont a kispárnájuk minden álmukat megjegyezte, tudta minden titkukat még a könyvek kartoték adatait is.
Repce a mágikus dallammal kutatta a kispárnát. Zümmögve dúdolt három szólamban miközben rigófüttyöt csempészet minden taktus végére.
Végül a párna szólította meg őt.
– Fejezd már be, te zenemoly! Felvertél a legszebb álmomból! – zsörtölődött – Mond gyorsan, miért jöttél, aztán tovább alszom.
– Üdvözöllek Hétalvók kispárnája! – vigyorgott megkönnyebbülten Repce – A Beavatási könyvemet keresem. Téged kérdezlek, mindentudó dunyha: hol van Lándzsarázó varázsló gyűjteménye, abból is Puck mester cseles kötete kéne.
– Gondoltam. Megint egy próbatündér… vagy tündérpróba? – ásított a párna, aztán unottan darálta – Színművek. S. Shakespeare William. Szentivánéji álom.
– Ó, köszönöm! Boldogságom hálájával üldöz majd – pördült egyet Repce és villódzó cikázásba fogott a könyvtár polcai közt.
– Szívesen – mondta a kispárna és közben azon merengett, hogy a tündérek tudnak egyáltalán olvasni?
Nem, nem tudnak. Viszont amint egy könyvhöz érnek annak szellemisége csillámló harmattá válik, és ők felhörpölik, mint valami ambróziát. Ha túl sokat olvasnak, nem is tudnak felrepülni.
Repce pár kör után az S-nél landolt, majd áhítattal vette kezébe a megtalált könyvet, ez volt a kitűzött feladata, de egyben a tündérlét kulcsa is.

A nap reggeli sugara még könyvel a kezében találta Repcét, ahogy áramlott belé a huncut varázs. Aztán visszabucskázott otthonába. Így lett teljesen felnőtt tünde.

Tökéletes természeti szerkezetek

A növények szerkezete tökélyre van alkotva, és jól bevált szabályok szerint működik. Felhozhatnék számtalan példát, de én csak az éppen utamba kerülő látnivalókat csodálom, és tudománykodni sem fogok, az elemzéseket hagyom másra.

A környéken most a fákjaliliom a menő. A házak előtt pompáznak vicces duzogányaikkal. Érdemes jobban megfigyelni az apró virágok felsorakozását és növekedését. Nagyon okosan működik.

A bogáncs fölülről teljesen olyan, mintha sirográf vonalak mentén rendeződnének a bütykei mielőtt kinyílna.

Ebben a sütiszerü fraktálba meg a nagymályva virága fejlődik. Becsomagolva, feltekerve, aztán majd bumm, kinyílik.

A levendula lazán tartja a szabályokat, bohéman szétszórt.

Vannak akik látszólag kilógnak a sorból.

Ez a meggyfa, ami inkább tuskó, jusztis kivirágzott és most rogyásig van gyümölccsel.

Szerintem egy szabály, az élni akarás érvényesül és ír felül minden helyzetet.

Persze nem mindenkiben ég egyformán az a bizonyos ispiláng.

És zárom a bejegyzést ezzel a gyíkkal, aki gondolom jó okkal hagyta el a farkát.

Garabonciás

Most a garabonciásról mesélek.
Réges-régen, mikor fergeteg kerekedett, az emberek tudták, hogy a széltölcsérben garabonciás utazik. Aztán egyszer csak megjelentek könnyed, csilámmló lábnyomai a határban, és ha már hetyke füttydalát is hallották a gazdák, gyorsan eldugták a eladó sorban lévő fehérnépet. Nem lehet bízni az ilyen ravasz ördöngős deák ifiurakban.
A garabonciás deákok elegáns rongyokban jártak, mesztéláb rótták az utcákat mégsem fáztak. Nem kéregettek mégis vendégül látta őket mindenki. Nem szolgáltak semminemű urat, de tudásukat a házigazdának kérés nélkül adták. Jót jóval, rosszat rosszal fizettek. Vidámságuk szerencsét virágzott, haragjuktól átok szállt a házra.
A mi garabonciásunkat Zöld Mátyusnak hívták, s keresztapámékhoz is betoppant amikor Ajkacsingert elérte az első nyári zápor. Evet, ivott Mátyus a családi asztalnál, kicserélték a világ híreit, kedélyesen viccelődtek a magasságos dolgokon aztán végre előkerült a garabonciás zöld bugyellárisa. Selymes, puha zsákocska. Ebben tartotta Mátyus, és jól tartotta, az ő igazmondó kis kígyóját. Ha a mesének lehet hinni, és miért ne, akkor ezt a varázslatos lényt a tengerentúlról hozta hajóval, és egyenesen a szultántól nyerte el sakkjátszmában a furfangos deák. (Állítólag a körtefa alatt lánnyá változik éjfélkor, de ez egy másik történet.)
Keresztapám épp nagy dilemmában volt, tanácsra volt szüksége. Zöld Mátyus elé tárta, hogy a földesúr elvette a szénbányákat, s csak a régi kimerült tárnát hagyta a falura. Mitévők legyenek most.
– Nem vagyok én a kend prókátora – nevetett Mátyus – De kérdezzük meg az én igazmondó kígyómat.
Megsimította a bugyellárist, és azonmód előbújt a kecses kis kígyó, smaragd szeme csillogott a gyertyafényben. A gazdája hozzá hajolt és a fülébe sugdosott. Az szisszent párat elfordítva formás fejét.
– Mielőtt Elif válaszolna nekünk, kedves vendéglátónk, szeretné megkóstolni a tavalyi irsai pálinkát, ami a stelázsi mögött van eldugva.
Keresztapám a térdére csapva felnevetett – Jó ízlése van! – azzal felpattant, elő kapta az üveget, le pókhálózta és állt tanácstalanul: na de mibe töltsön egy ilyen kis jószágnak?
Keresztanyám se volt rest, varrókosarában keresgélt kicsit és egy féltve őrzött ezüst gyűszűt tett az asztalra.
Megkapta az itókáját a kígyó, s pár korty után meg is eredt az a villás nyelve.
– Szszszssssssz…
– Elif nagyon elégedett – fordított Zöld Mátyus.
– A tárna nem csak egy kihűlt bánya, de vájatai titkos utakat rejtenek. Sok irányban elindulhatsz. Te döntöd el. Fedezd fel! Válassz! Hét alagút, hét lehetőség, hét szerencse.
Ezzel a garabonciás szedelődzködni is kezdett.
– Köszönjük a vendéglátást! Későre jár, indulunk. Bátyám, még útba igazítana a legközelebbi körtefáig?

Keresztapámnak hat fia volt. Hat felé indultak a bányába. És igazat mondott a garabonciás kígyója, mind szerencsés gazdag érre bukkant.
Nekem maradt a hetedik tárna. Nos, nem a mélybe vezetett, hanem a földesúr várába. Annak is a titkos kincseskamrájának titkos ajtajához.

Még most is azt dézsmálom. Titokban.

Aktuálishős

    – Bogarat ültetett a fülembe egy motivációs kihívás – mondta Ariadné az Aktuálishősnek, kinek fényes kardja kicsit megbizsergette antik képzeletét. Ariadné a Labirintus küszöbén ücsörögött és komolyan kötögetett.
    – Érdekes – válaszolt az Aktuálishős és érezte, hogy valami eltörik benne, mint egy tojáshéj. Nem ilyen feladatokról álmodozott az olajfák alatt. Sőt nem itta meg a reggeli kávéját és éhesen gondolt a minosz büfé pékárujára.
Várta a Labirintus, és sóhajtva kelletlenül belépett az útvesztőbe.
     – Na ez sem egy Thészeusz – gondolta Ariadné felpattanva székéből, de hiába integetett figyelmeztetően. Az Aktuálishőst már elnyelte a sötét jéghideg barlang.

Új színek a konyhában avagy sárga, a zöld és a fekete

Sokszor a munkahelyi étkezbében (ahol nagyon jó a kaja) kóstolok meg új fogásokat, és néha bővítem az otthoni ebédek palettáját a "menza" ihlette ízekkel.
Ezeket próbáltam elkészíteni a magam módján:

____________________________

ZÖLD - Brokkoli kémleves

Útálom a brokkolit. Ez egy csúnya, seíze-sebűze virág.

De megbarátkoztunk. A megfelelő helyen, időben és társítással kultur lény lett ez az ufózöldség.

____________________________

SÁRGA - Dubarry szelet

Kérdezem Ferisógórt, mit enne?

- Dubarry szeletet.

- Asssem tudom, mi az! Kérjél a vendéglőbe, ne itt panelproliéknál!

Többször fel kellett világosítani, hogy nem tudok ilyet.

Aztán az ebédlőben renszeresen felbukkan az étlapon, így én mekóstólhattam.

Hmm, jó cucc és nem is bonyolult. Husi-besamel-karfiol-besamel-sajt.

Jól sikerült. (Sógornak is ízlett 😋)

_______________________________

FEKETE - Grillezzünk

Nehogymár csak a kertesházasok grillezenek!

Vettem ilyen nagyon nehéz öntöttvas edényt, meg egy húsprést is szereztem. A gázra rakva forrósítottam, vajjal kenegettem. Jött a pácolthusi, a hagyma meg a paprika. Sisterget, sutyorgot, füstölgött, grillkedett. Hmm! Egész más íze van így!

Az eredmény: jóllakott kutya és gazdája.

Ebből sorozat lesz.

Csillagom

Ha HÉTFŐ, akkor mesenap.

Régesrégen retrófalván ilyenkor adásszünet volt a TVben. Előkerültek a diavetítők, a mesekönyvek, a társasjátékok... valahogy jobban ráértek a felnőttek. Szerettem a hétfőket.

Terv szerint eztán hétfőnként mesekockát vetek, amiből röktönzött történetek bújnak elő.

CSILLAGOM

A faluvégiben volt egy néma ház. Sötét udvara titkokat rejtett, kapuja mindig zárva volt és erős, fenyegető kerítés védte a kíváncsiskodóktól. De az ablakában fény derengett, sőt a kéményéből füst szállt az ég felé.
Minden évben a nyár leghosszabb napjának reggelén valaki furcsa ajándékdobozokat akasztgatott a kerítés tetejére, s bizony ezek a meglepetések névre szóltak.
Sokan nem merték levenni a sajátjukat, átoktól tartva, de aki élt a lehetőséggel az hallgatott. Tavaly az én nevem is megjelent az egyik ajándékon. Először úgy tettem, mint akit nem érdekel, de 8 éves képzeletem már az áhított csodalámpa ígéretével kecsegtetett (akkor olvastam Aladin történetét). Amikor minden gyerek és őgyelgő hazament, én szélsebesen visszarohantam, lekaptam a csomagom, de mohóságom csak a következő sarokig bírta cérnával. Szinte feltéptem a díszes papírborítást, hogy minél előbb a tartalmához jussak.
Csalódásom annál nagyobb volt. A doboz alján egy vékonyka boríték hevert, semmi más. Kelletlenül felnyitottam és a belőle kihulló levelet gyanakodva olvasni kezdtem, ami fekete papírra cirkalmas betűkkel, vörös tintával volt írva.

___________________________________________________

Üdvözöllek Soma!

Ha ezeket a sorokat olvasod, akkor elfogadtad az ajándékot.
De minden utasítást követned kell, hogy elérd a célod!

Mikor éjfelet üt az óra s feljön a hold, menj ki a főtér közepén álló ősöreg tölgyfához. Heveredj le a tövében és pihenj ott hajnalig.
Mikor fölkel a nap már tudni fogod mi a leghőbb vágyad.
A fa odújában találsz egy kulcsot. Ez nyitja a házam kapuját.
Reggelente egy vadmalac jár a tölgyfa alá makkozni. Hozd el nekem azt a malacot. Megsütöm neked a pecsenyéjét és kimetsszük a gyomrából a kívánságok csillagát, amit lenyelt a mohó állat.

Gyere, várlak!

aláírás: T. Ilona

___________________________________________________

Gondolkozás nélkül haza menekültem. Soha többé nem mentem a sötét ház közelébe.

Azt beszélik, múlthéten csavargók felgyújtották. Megkönnyebbültem. 

Na, megyek is megetetem a malacot, a kis Csillagomat.

E-book olvasó tok SK

Rászoktam az elektronikus könyvekre. Kényszerből. De be kell látnom a hasznosságát. Csak minimálisan növelem a könyvespolc zsúfoltságát, anyagilag is kímélő és egy egész könyvtárnyi anyag elfér a zsebemben, ami vicces.
A nekem való olvasó kütyü is megvan, viszont az e-book tartó, ami elvileg hozzá való nem a védelem csúcsa. Nem passzol pöccre, kicsúszhat (persze beragasztottam 😏), a műanyag váz merev, a sarka már le is tört (valahogy). Nem voltam elégedett, na!

Bütyköljünk!

Elkezdtem szerkesztgetni, rajzolni, tervezni, utánanézni... a szokásos.

Karton alap lézergéppel kivágva, aztán könyvkötőset játszottam. Elégedett vagyok az eredménnyel, úgyhogy ez egy DicsekvőVarga bejegyzés. 😁

Ilyen ki-, be- és mögé hajthatós.

A rés szorosan tartja a gépet, amire rásegít a szivacsos betét,

és plusz ráhajlik az ablakos védőkeret.

A záródást pici mágnes segíti.

Remélem sokáig

kitart mellettem.

Heti lövések avagy mindenképp tavasz

 

Ahogy kell eljött a tavasz. Reggel hűvös, délutánra meleg idő vár. Szél, ahogy szokott, olyan tavasziszélvízetáraszt.

A természetre számíthatok. Bumm: robbantak a rügyek, kiugráltak a növények a föld alól és még az öreg gyümölcsfák is kivirágoztak.

Primavera!

És íme a húsvéti kaszinótojás.

Most készítettem először, és még finom is lett.

Inspiráció

 Béka ihletre vár.

Na én is kábé. Csak nálam torlódás van. Félkész cuccok halomba.

Ott a sok terv, aztán csak a filmek, meg a könyvek, de főleg a neten vesztegetem magam.

________________________________

Megpróbálkozom a heti tervezővel, hátha jutok valamire. 😜