Papírtorony

Még Anitól tanultam (könyvkötő), hogy milyen apró mozdulatokkal kell abajgatni a szorosan tarott lapokat, aztán szép lassan el kezd csavarodni a kockatest. Ha már jó, ragasztóval bekenem az egyik oldalát és kész a jegyzettömb. Most két adagot összetársítottam, hogy magasabb legyen, de annyira tetszik így, a hullámzó éle meg a csíkok...
Jegyzettömb egyben kisplasztika.

Dsida Jenő: A sötétség verse

A vasárnapi verselő látja az árnyékokat is a színes őszi napokon. És az édes remény is a sötétség mélyén. (Főleg, ha Mácsai Pál adja be a keserű pirulát.)

Ó, virrasztások évszaka!
Vastagon fog a tinta, zordul.
A rozsdalevű éjszaka
már hatkor a kertekre csordul:
Reves fák nyirka folydogál
s te arra gondolsz: mennyi éved
van hátra még? Jaj meg-megáll
a láb, mert fél, hogy sírba téved.
…Mondd, kissé mártottál-e már
hófehér cukrot barna lébe,
egy feketekávés pohár
keserű, nyirkos éjjelébe?
S figyelted-e: a sűrű lé
mily biztosan, mily sunyi-resten
szivárog, kúszik fölfelé
a kristálytiszta kockatestben?
Így szívódik az éjszaka
beléd is, fölfelé eredve,
az éjszaka, a sír szaga
minden rostodba és eredbe,
mígnem egy lucskos, barna esten
az olvadásig itat át,
hogy édesítsd valamely isten
sötét keserű italát.

Queen '86 Budapest

Menjünk a moziba be.....

Jeges csokival indítottam, de már tűkön ültem, mintha most látnám először a '86-os Budapesti Queen koncertet. Pedig hát még anno élőben és a VörösCsillag moziban többször, plusz dvd...

Na de most leporolva, felújítva, kifényezve, 4k OnyxLed élvezet várt.

Zsombolyai János filmje jó pár év után is hatása alá kerít. Nem csalódtam. Megint ott voltam azon a régi nyárestén.

Pár régi Queen ihlető rajzot is idebiggyesztek:

A Ködmacskával ne cicózz!

 

Irány KÖZÉPFÖLDE!

Menjünk a moziba be...

A Gyűrűk Ura régi kedvenc. És már vágytam újra Középfölde tájain kóborolni. Most felújítva, 4K minőségben, frendezői változatban tűzték műsorra. Három hétvégén a moziban töltöttem a délelőttöket. 

A 3-4 órás maraton filmezést szünettel vetítették. Lila kávéval indítottam, és lembasz kenyér híjján popcorn vödröt vételeztem a büfében.

Mellékhatás:

🌟 szerintem megint rászokok a rendszeres mozizásra.

🌟 újra elővettem a GyűrükUra könyvet. Merüljünk nyakig Tolkien világába!

Enyészet és előérzet

Az enyészet formái tetszenek.

Találtam egy ilyen almát, amit lampionná rágtak a hangyák, darazsak és mindenféle bogárnépek. Aztán mumiává aszalta ez a száraz nyár.

Na de mit kezdjek az előérzettel?

Valami bizsergő pókösztön nyomja a vállam. És legjobban az zavar, hogy sejtelmem sincs merről jön a pofon.

A legjobb az lenne, ha csak tévednék.

Erdős Virág: Ezt is elviszem magammal...

 A mai vasárnapi verselő korrajz? Elszámolás? Vicces? Szomorú? Igaz? Keserű? Vagy csak olyan, mint az élet.

___________________________________

Ezt is elviszem magammal...

Ezt is elviszem magammal, viszem magammal, ha lehet,
ezt is elviszem magammal,viszem magammal, ha lehet...

viszem a régen kihízott nacim
viszem a kelet-német származású macim
ezernyi véglet közül a köztest
viszem a Csokonai Vitéz Mihály Összest
ott lesz az ágyam ahova fekszem
elviszem alvókának egy-két régi ex-em
viszem a barnát viszem a szőkét
viszem a felhalmozott kapcsolati tőkét

Ezt is elviszem magammal...

viszem a tutit viszem a gagyit
viszem az otthonkában utcára tett nagyit
megannyi némán átbliccelt évet
elviszem magammal a szentendrei HÉV-et
viszem a bölcsit viszem a temetőt
viszem a csokoládébarna bőrű szeretőm
kicsit a nyarat kicsit a telet
viszem a mindörökké-Moszkva-Moszkva teret

Ezt is elviszem magammal...

apuka titkát anyuka aranyát
elviszem magammal a Bácskát meg a Baranyát
viszem a Marcsit viszem a Karcsit
elviszem Kenesétől Keszthelyig a Balcsit
viszek egy búval bevetett földet
viszem a pirosat a fehéret a zöldet
elviszem ezt is elviszem azt is
viszem a jófiút de elviszem a faszt is

Ezt is elviszem magammal...

viszem a bankot viszem a pálmát
elviszem minden igaz magyar ember álmát
viszek egy csontig lelakott testet
viszont az nem kérdés hogy Buda helyett: Pestet
viszek egy szívet viszek egy májat
viszek egy kívül-belül lakhatatlan tájat
naná hogy úgy van ahogy azt sejted:
viszek egy lassú burjánzásnak indul sejtet
viszek egy csúnyán beszopott mesét
viszem a legesleges legutolsó esélyt
ki tudja, lesz-e búcsúzni időm
viszem a Duna-parton levetetett cipőm
mit bánom úgyis elviszem lazán
elviszem gond nélkül a hátamon a hazám
aki ma büntet az holnap lövet
viszek egy mindig újra föl-földobott követ

Ezt is elviszem magammal...

Vágyódás

 

Rejtőszín