Zanzibár: Mi van?

A vasárnapi verselő szeret kérdezgetni. 

Mi van, ha kérek?
Mi van, ha nem adok?
Mi van, ha félek
Elhinni, hogy ki vagyok?

Mi van, ha lépek
Vagy ha maradok?
Mi van, ha tépek
Belőled egy darabot?

Egyszerű dolgok a múltból
Szemembe füstöt fújnak
Próbálom elfeledni
De mindig jönnek, és felém nyúlnak

Mondd el, te hogy szeretnéd
Hogy kéne jobbnak lennem
Az is én vagyok, amit már
Réges-régen utálsz bennem

Mi van, ha kérek?
Mi van, ha nem adok?
Mi van, ha félek
Elmondani azt, hogy ki vagyok?

Mi van, ha lépek
Vagy ha maradok?
Mi van, ha tépek
Belőled egy darabot?

Dallamok jönnek a múltból
Egyre hangosabbak
Próbálok nem figyelni
De mindig hozzám szólnak

Lehet valaki mást ismertél
Ez nem is én vagyok
Aki régen itt volt benned
Belőlem semmit nem hagyott

Mi van, ha lépek?
Mi van, ha maradok?
Mi van, ha tépek
Belőled egy darabot?

Mi van, ha kérek
Vagy ha nem adok?
Mi van, ha félek
Elmondani azt, hogy ki vagyok?

Úgy van, hogy megszülettél
Gyűlöltél és szerettél
A végén megbocsájtasz majd
Minden szó, minden emlék
Úgy volt jól, ahogy történt
Nem kell már megkeresned a bajt

Mi van, ha lépek
Vagy maradok?
Mi van, ha tépek
Belőled egy darabot?

Mi van, ha kérek
De nem adok?
Mi van, ha félek
Elmondani azt, hogy ki vagyok?

Hol a lényeg?

Megpróbálunk bekukucskálni a fátyol mögé.

Láthatjuk-e az összefüggéseket?

És hol a lényeg?

Emlékszel?

Nos, sok a homályos terület, nem minden ugrik be.... de az érzések megmaradnak.

Fényecskék

Úja felveszem a fonalat a digitális rajz, PsArtnapló kategóriában.
Apropó az új rajzkütyü és különféle rajzalkalmazások kipróbálása.

Balhés Charlie két éves lett

Nem látszik, annyira hülyegyerek.

• A szobatisztasággal nincs baj.
• Testileg helyre kis legény lett. Izmos, erős, könnyed, szép mozgással.
• Kint elengedni necces. ŐRÜLT gyors, behívásra még jobban rákapcsol. Elkapni csak szerencsével, csellel vagy lasszóval lehet.
• A bőrkeményedések kezdenek gyógyulni a kezemen, de még mindig húz és rángat, ha a szagok és hangok kényszerítik a túlfeszült érzékeit. Vannak nyugodt sétáink is, de a szélsőséges reagálások sokszor elrontják a szép pillanatokat.
• Iszonytató hangjára nincs ellenszer.
• Buszoztunk. Dicséretesen tűrte. Ügyes volt.
• Már nem rombol a lakásban. Nyitva hagyhatom a szobaajtót is, az ágyam épségben van, de ezt most gyorsan lekopogom Charlienak azon a beagle fafején.
• A féléses-hiszti-agresszión még dolgozunk. Erővel, nyugtatással, öleléssel, elkerüléssel, mikor milyen módszert vetek be, sőt gyógynövény kúrákat is alkalmazok. Figyelem és várom a fejlődést.
• Ami számomra a lényeg az a kapcsolat és a bizalom. A többivel meg csak megbirkózunk.

A magyar nyelv

 

Ezt a videót orvosi rendelvényre adnám:

Minden este megnézed és már nem haragszol senkire.

Homok képek

 

Hátra hagyott lábnyomok, útvonalak, kereszteződések, búvóhelyek. És történetek, mesék, amik mögöttük vannak.

Jó reggelt Napsugaram!

 

Saját kis káosz

Bevallom vonz a káosz.
De szerintem csak azért, mert annyira taszít a REND. Feszengek a makulátlan lakásokban, a túl nagy tisztaság elborzaszt, a szabályokban értelmet keresek, az arcon ráncokat, az égen felhőket, a labirintusból titkos kijáratot.

Nem, ez nem is igazi káosz. Csak amolyan saját kis rendetlenség.

Na, a rendetlenséggel meg az a bajom, hogy nem férek el tőle.

Ezt Picasso úgy oldotta meg, hogy vett egy másik lakást.... CöCö

Szóval, muszáj lomtalanítanom, könyörtelenül kidobálni, túladni, elhagyni a felesleges (na de minden kell!!!!!) dolgokat, mert nem tudok így előre lépni.

Múltkor például elhagytam az ernyőm. Nem szeretem az ernyőket, de esett az eső és ez egy szép, modern darab volt. Felakasztottam a trolibusz korlátjára. Leszálltam, s fent felejtettem.

Így visszagondolva, szerintem direkt hagytam ott. Olyan felszabadult megkönnyebbülés ragadott magával, mintha valami homokzsákot dobta volna le magamról.

Tervbe van véve a folytatás....