CSILLAGOM
A faluvégiben volt egy néma ház. Sötét udvara titkokat rejtett, kapuja mindig zárva volt és erős, fenyegető kerítés védte a kíváncsiskodóktól. De az ablakában fény derengett, sőt a kéményéből füst szállt az ég felé.
Minden évben a nyár leghosszabb napjának reggelén valaki furcsa ajándékdobozokat akasztgatott a kerítés tetejére, s bizony ezek a meglepetések névre szóltak.
Sokan nem merték levenni a sajátjukat, átoktól tartva, de aki élt a lehetőséggel az hallgatott. Tavaly az én nevem is megjelent az egyik ajándékon. Először úgy tettem, mint akit nem érdekel, de 8 éves képzeletem már az áhított csodalámpa ígéretével kecsegtetett (akkor olvastam Aladin történetét). Amikor minden gyerek és őgyelgő hazament, én szélsebesen visszarohantam, lekaptam a csomagom, de mohóságom csak a következő sarokig bírta cérnával. Szinte feltéptem a díszes papírborítást, hogy minél előbb a tartalmához jussak.
Csalódásom annál nagyobb volt. A doboz alján egy vékonyka boríték hevert, semmi más. Kelletlenül felnyitottam és a belőle kihulló levelet gyanakodva olvasni kezdtem, ami fekete papírra cirkalmas betűkkel, vörös tintával volt írva.
Ha ezeket a sorokat olvasod, akkor elfogadtad az ajándékot.
De minden utasítást követned kell, hogy elérd a célod!
Mikor éjfelet üt az óra s feljön a hold, menj ki a főtér közepén álló ősöreg tölgyfához. Heveredj le a tövében és pihenj ott hajnalig.
Mikor fölkel a nap már tudni fogod mi a leghőbb vágyad.
A fa odújában találsz egy kulcsot. Ez nyitja a házam kapuját.
Reggelente egy vadmalac jár a tölgyfa alá makkozni. Hozd el nekem azt a malacot. Megsütöm neked a pecsenyéjét és kimetsszük a gyomrából a kívánságok csillagát, amit lenyelt a mohó állat.
Na, megyek is megetetem a malacot, a kis Csillagomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése