2013. december 31., kedd
Dmtitry Glukhovsy: METRÓ 2033 (könyvjelző)
A moszkvai metró nem csak óvóhely és utolsó menedék az emberiség maradékának, de a régi, felperzselt világ sűrített, sötét tükörképe is. Ebben az ismeretlen labirintusban indul útnak Artyom megmenteni a saját állomását, vagy az egész Metrót. És mint valami lovagregényben, ahol az ifjú kiválasztott küldetése során megannyi akadállyal mérettetik meg, Artyom is megküzd a szőrnyű alagutak és a saját rémálmaival. Találkozik az eltorzult ideológiák csapdáival, megmagyarázhatatlan gyilkos látomásokkal, különleges emberekkel, kegyetlenséggel és önfeláldozással. Ostoba filozófiák és vesékbe látó mesék közül kell megtalálnia az igazságot, megéreznie a helyes utat a vaksötétben vagy a kápráztató neonfényben. Persze minden lépésért harcolni kell a föld alatt és a föld felett is. Hátborzongató mutánsok a könyvtárban, a megolvadt épületek közt ólálkodó rémület, a halálosan sugárzó Kreml, hipnotikus kannibálok, falkában vadászó szörnyek... Csoda, hogy túléltem ezt a könyvet!
- Stílus: 10 pont
- Tartalom: 10 pont
- Hatás: 10 pont
- Hangulat: KövetniSajátUtunkatMindenKétségenÁt
- Külcsín: 10 pont A borítórajz ismét hatásos. Mínusz 2 pont, mert sajna hiába kerestem a metró térképet, lemaradt az útmutató. És olyan erős karakterek vannak a történetben, hogy az rajzért kiált.
- Újrázás: muszáj lesz. Legkésőbb 2033-ban.
- Tanulság: Küzdve küzdj és ... és hiába minden
2013. december 3., kedd
Eva Hornung: Kutyafiú (könyvjelző)
Moszkva elkeserítő külvárosi negyedében kit érdekel egy elhagyott négyéves gyerek? Senkit, csak egy kutyát, aki befogadja a falkába a hozzájuk csapódott ember gyereket és saját kölykeivel neveli.
A szeméthegy árnyékában egy romos templom pincéjében van a fészek, ami igazi otthona lesz Romocskának a kutyafiúnak.
Nagyon éles, szemléletes képet kapunk, hogy hogyan alkalmazkodik a farkastörvényekhez, miközben ember-énje is beépül abba a vad, okos, kíváncsi, de egyben óvatos személyiségbe, amivé válik.
A történet kegyetlen, nagyon izgalmas és tudod, hogy nem lesz jó vége.
Amellett, hogy lerágod a körmöd, egy csomó kérdést és kétséget hagy benned ez a könyv:
- az emberi környezet nem mindig embernek való
- az intelligencia nem kor, neveltetés vagy faj függvénye
- honnan tudod mi a rossz?
- az emberi faj az alkalmazkodásban és a kegyetlenségben viszi a pálmát
- mihez légy hűséges? Társadalom? Falka? Vér? Család?
- mikor add fel?
Stílus: 10 pont
Tartalom: 10 pont
Hatás: 10 pont
Hangulat: Foggal-körömmel az életbemaradásért és a falkáért, de hová is tartozom?
Külcsín: 10 pont Egyszerű mégis rafinált a borító
Újrázás: talán, majd ha kihevertem a hatását
Tanulság: Tisztelj minden életet, még a sajátodat is
A szeméthegy árnyékában egy romos templom pincéjében van a fészek, ami igazi otthona lesz Romocskának a kutyafiúnak.
Nagyon éles, szemléletes képet kapunk, hogy hogyan alkalmazkodik a farkastörvényekhez, miközben ember-énje is beépül abba a vad, okos, kíváncsi, de egyben óvatos személyiségbe, amivé válik.
A történet kegyetlen, nagyon izgalmas és tudod, hogy nem lesz jó vége.
Amellett, hogy lerágod a körmöd, egy csomó kérdést és kétséget hagy benned ez a könyv:
- az emberi környezet nem mindig embernek való
- az intelligencia nem kor, neveltetés vagy faj függvénye
- honnan tudod mi a rossz?
- az emberi faj az alkalmazkodásban és a kegyetlenségben viszi a pálmát
- mihez légy hűséges? Társadalom? Falka? Vér? Család?
- mikor add fel?
2013. november 3., vasárnap
Marcellus Mihály: Aquincum farkasa (könyvjelző)
Történelem és természetfeletti erők kavarognak Pannónia határ vidékén, ahol a Római birodalom ereje keveri a politika lapjait (legalább is ők így hiszik). Egyenlőre a Duna megvédi az elbizakodott légió-várost a keltről érkező népektől. Békében hízik Aquincum. Elnyomott vagy beolvasztott kelták élvezhetik a romanizáció áldásait. Apelláta nincs, szerencsére mindig van aki reménytelen ügyekért is harcol, és mi persze vele vagyunk.
2013. szeptember 20., péntek
Gyors pogácsa a jó pogácsa
Kipróbáltam egy receptet, amit Andi talált, persze kicsit több cuccal.
40dkg liszt
25dkg margarin
2dl < tejföl (amennyit felvesz a tészta)
30dkg reszelt sajt (20 a tésztába, 10 a tetejére)
1 csomag szárított élesztő
3 teáskanál só
csipet szerecsendió, pirospaprika
1 tojás a kenéshez
Összegyúrom. NEM kell keleszteni. Apró pogácsákat szaggatok az ujjnyi vastagra nyújtott tésztából. Tetejét tojással megkenem, sajttal megszórom.
Meleg sütőben pirosra sütöm.
Megpróbálom kivárni, hogy kihűljön. Gyorsan kész és gyorsan fogy.
2013. szeptember 13., péntek
Dmtitry Glukhovsy: METRÓ 2034 (könyvjelző)
Túllépve az előítéleten (milyen lehet egy olyan regény, amiből számítógépes játék készül?), engedve a borító csábításának, ismét orosz fantasy (vagy sci-fi?) került a karmaim közé.
A világot a végső atomháború percek alatt elsöpörte. A moszkvai metróban rekedt vagy időben bemenekült emberek túlélték. 20 éve élnek a föld alatt különböző szervezetek, kasztok, ideológiák köré csoportosulva. Fizetőeszköz a töltény. Az elhagyott, sérült alagutak, állomások csak veszélyt tartogatnak.
A történet egy külső közösségben kezdődik, ahol nemhogy állandó harc folyik a mutáns ellenséggel, de most még a kapcsolat is megszűnt a többi állomással. A feladat adott, és megkezdődik főhőseink reménytelen vándorlása.
Huter egyértelműen a húzóerő. Megy, megy célja felé, mint egy jégtörő. Kiismerhetetlen, sötét erő sűrűsödik tekintélyes alakjában, amit valami régi sérülés roncsolt érzéktelen maszkká. Mágnesként húzza magával a történetekért rajongó öreg Homéroszt, aki saját regényének hősét látja benne. Persze kell egy hősnő is. Küldetésük során a fiatal Szása csapódik hozzájuk, aki apjával egyedül élt eddig, kirekesztve a közösségből. Talán ettől maradt tisztább és sugárzóbb, ami még a dermedt lelkű Huntert is felolvasztja.
Mutáns szörnyek, elkorcsosult emberi roncsok, sugárveszély, látomások, kapzsiság, bosszú, mocsokból felbukkanó szépség, marcangoló emlékek, a filozófia imbolygó mentsvára és megannyi ismeretlen történet kavarog és suttog a hajdan fényűző moszkvai metró állomásain és az alagutak bénítóan sötét zugaiban.
- Stílus: 10 pont
- Tartalom: 10 pont
- Hatás: 10 pont
- Hangulat: SötétKilátástalanDeAzAlagútbanPislákolARemény
- Külcsín: 10 pont Nagyon jó a borítórajz, bár a fejezetek közt is szívesen nézegettem volna több Grecsko képet. Puha kötésű, ragasztott, nagy alakú, de stabil, könnyű a fogása, és a borító fülek ki-behajtva könyvjelzőként is használható. Ja, és térkép is van ( jelezve állomást, veszélyt, fennhatóságot), hogy eligazodjunk a moszkvai metró labirintusában.
- Újrázás: biztos, és a könyvtárba levadászom Dmitrrry másik két könyvét is.
- Tanulság: Szépség, művészet és fantázia nélkül lehet élni, de minek
2013. augusztus 5., hétfő
Fújd fel!
Biztos mindenki ismeri a felfújtat, mégis leírom,
hátha elfelejtettétek, mit is lehet kezdeni a maradék zsömlével, kiflivel.
Zsömle (minimum 4, maximum 10db)
Tej (a zsömléktől függ)Cukor (annyi evőkanál, ahány db zsömle)
Tojás (feleannyi mint zsömle)
Vaníliás cukor
Tetejére esetleg alma, vagy túró, vagy mazsola
Sárgabarack lekvár
Zsír, morzsa
A szikkadt zsömléket egy tálba cincálom, megszórom vaníliás cukorral, és annyi tejet locsolok rá, amitől jól megszívja magát, had tocsogjon. A megfelelő méretű tepsit kizsírozom, morzsával megszórom, és a zsömle darabokkal szépen, egyenletesen kirakom. A tetejére reszelt alma is jöhet, de szoktam rá túrót, mazsolát stb rakni, vagy semmit se.
A tál alján maradt tej, ebbe ütöm az egész tojásokat, és jön a cukor. Keverem.
Ezt a masszát ráöntöm a művemre úgy, hogy mindenhová jusson. Meleg sütőbe tolom, és pirosra sütöm. Általában a széle ropogós, a belseje puha, szaftos. Amíg meleg, a tetejét baracklekvárral megkenem.
Jó forrón, hidegen, azonnal és másnap is. Valaki csokiöntettel nyomatja.
2013. július 28., vasárnap
Vámos Miklós: Szitakötő (könyvjelző)
50-es, 60-as, 70-es évek, napjain és még tovább.
A 8-ak szövetsége egy gyerektáborban kezdődik. Szaggatott részletekben be-be pillantunk az életük szakaszaiba, hogy alakul barátságuk, hogy hányja-veti őket a társadalmi és politikai hullámverés. Egyéniségük hogy edződik, formálódik vagy törik az élet során. Hogy kapaszkodnak egymásba, mennyire ragaszkodnak egymáshoz, miként hatnak egymásra, szóval meddig tart a barátság.
Mindegyik karakterben találtam valami szerethetőt, vagy ismerős vonást, miközben élveztem az adott korszak dumáját, eszméit vagy téveszméit.
Nem pont az én nemzedékemről szól, de sok személyes jelenet telibe talál. A vicces részeken úgy nevet az ember, mintha magán röhögne, a szomorú vagy keserű témák meg nagyon is valós súllyal nehezednek rám. És már nem csak irigylem a 8ak barátságát, de azt érzem tán bevennének "kültagnak".
Stílus: 10 pont
Tartalom: 10 pont
Hatás: 10 pont
Hangulat: Sírós-nevetős
Külcsín: 6 pont (masszív kötés, jó fogni, szép tükör, a borító kellemes, de a tartalom hangulatát nem sugározza)
Újrázás: 10 év múlva
Tanulság: Az idő koptat, a barátok csiszolnak
A 8-ak szövetsége egy gyerektáborban kezdődik. Szaggatott részletekben be-be pillantunk az életük szakaszaiba, hogy alakul barátságuk, hogy hányja-veti őket a társadalmi és politikai hullámverés. Egyéniségük hogy edződik, formálódik vagy törik az élet során. Hogy kapaszkodnak egymásba, mennyire ragaszkodnak egymáshoz, miként hatnak egymásra, szóval meddig tart a barátság.
Mindegyik karakterben találtam valami szerethetőt, vagy ismerős vonást, miközben élveztem az adott korszak dumáját, eszméit vagy téveszméit.
Nem pont az én nemzedékemről szól, de sok személyes jelenet telibe talál. A vicces részeken úgy nevet az ember, mintha magán röhögne, a szomorú vagy keserű témák meg nagyon is valós súllyal nehezednek rám. És már nem csak irigylem a 8ak barátságát, de azt érzem tán bevennének "kültagnak".
2013. július 1., hétfő
The walking dead
Nagymama egyre aggodalmasabban hallgatja nagy hévvel mesélő unokáját.
– ....és jöttek, jöttek, de a géppuskával lelőtték az ellenséget, dzs-dzs-dzsiii! És mind meghalt!
– Ugye tudod, hogy a filmekben azok a bácsik nem igazából halnak meg? – próbálja tisztázni a helyzetet a nagymama.
– Persze! – bólogat nyugtatóan a kisfiú, és egyből rávágja – Mert azok ZOMBIK!
(Ennek a beszélgetésnek egyszer a monori vonaton voltam fültanúja)
– ....és jöttek, jöttek, de a géppuskával lelőtték az ellenséget, dzs-dzs-dzsiii! És mind meghalt!
– Ugye tudod, hogy a filmekben azok a bácsik nem igazából halnak meg? – próbálja tisztázni a helyzetet a nagymama.
– Persze! – bólogat nyugtatóan a kisfiú, és egyből rávágja – Mert azok ZOMBIK!
(Ennek a beszélgetésnek egyszer a monori vonaton voltam fültanúja)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





