Fényvadászat - a legutóbbi lövések

Visszanéző a harmadik hónapra (Rúnanapló)

Március zabolátlan havában védelmező szerencse vigyázta minden lépésem. A ballépéseket is.

Miközben a tavaszt vártam kaptam az időjárástól hideget, meleget, havat, esőt, napsugarat. Türelmesen elfogadtam a dolgokat, kiélvezve mindennek a szépségét, megtalálva az előnyöket a hátrányban. A műhelyben örültem a munkáknak, a szabi alatt pedig kikapcsoltam minden görcsös tényezőt, sőt szétrobbantva a felhalmozott, hátráltató kupacokat kicsit átrendeztem a szobát. Fúrás, fűrészelés, lomtalanítás, pár új szerzemény. A folyamat most is tart, s bár nem látom igazán a végét, ez nem zavar, mert a pakolgatás hullámai fel-fel dobnak elfeledett ötleteket, rácsodálkozok pár poros emlékre, és új tervek körvonalazódnak a rendszerezés útvesztőjében.
Korlátaimat ismerve az sem zavart, hogy még mindig túl hamar lemerülnek az elemeim.
Kutyám filozófiáját követve előásom a tegnapot, élvezem a mát, és kíváncsian várom a holnapot.

Elvetélt munkák

És van, hogy nem én tehetek róla.
Kevés az idő, ezért nem vállalom, nem erre gondoltak, nagyonjómégismástválasztunk, vagy egyszerűen se bű, se bá nem jelentkezik többet a megrendelő.
Íme egy kis próbarajz válogatás a meg nem valósult munkákból.
Károgok.
_______________________________________________________

Egy ígéretes meseíró keresett illusztrátort. A történetből kaptam ízelítőt. Valami keserű, besavanyodott, önsajnáló puhánykáról szólt, de még volt remény. Tetszett.
Rajz és pár levélváltás, aztán a pasi eltűnt az éterben. Kár.

___________________________________________________________

Ez valami játékprogramhoz lett volna háttérgrafika. Nem is válaszoltak. Kár.

Ismeretterjesztő könyvecskékhez (ahol egy kislány és a nagyija a főszereplő) rajzok kellettek.
Nekem meg valami visszajelzés, ami nem jött.
Kár.

A következő három próbálkozás egy érthetetlen szerző ködös művéhez készült, de nem találtam el az ízlését, nem értettem mi a frászt akar. Hagytuk a dolgot.
Kár.
(Sajnos nem láttam sehol az elkészült könyvet, hogy mégis hogy kellett volna.)

___________________________________________________________

Elolvashattam ezt a kisregényt, ami ugyan megjelent már tengeren túl, de magyarul is szerette volna látni az író, egy kanadai-magyar mérnök.

Utolsó órában a Föld, energia, szennyezés, gének, vissza az alapokhoz, remény.

Itt főleg én voltam a hibás, hogy lecsúsztam az ügyről. Kár.

___________________________________________________________

Ismét mesekönyv. Kicsit retrós történetekkel.
Szimpatikus szerző, nagyon tetszettek neki a próbarajzok is, "ilyenre gondolt", de bejött a képbe egy másik illusztrátor, aki ismert celeb-művész, és inkább őt akarja megnyerni magának, mert akkor jobb lesz a könyv piár marketingje, vagy mi a szösz. Aha.
Láttam. Jó lett a végeredmény, de akkor is kár.

Nevem (Rúnanapló)

A rúnák végül is betűk, hangok (mint a mi rovásírásunk).

Odin a fél szemét adta a tudásért, ami az írott szó bölcsességét és erejét hordozza.

Leírtam a nevem:

A heti lövések, avagy nyári, tavaszi, őszi és téli fotók

Szabin voltam, és bár alaposan szétrámoltam a szobámat (nemtom, mikor lesz rend), azért volt henyélés és csavargás is.
A hét elején már lihegett a kutyám a melegtől, majd többször szétáztunk, hétvégére meg újra hó lepett mindent. Szerintem Jonatán rendelte a havat. JoHoHo!