Lélekbefőtt (SPN FanArtBook)

Még egy Supernatural-rajzkönyvet nyitottam.

Sam egy rakás fénylő üvegre talált Abaddon kedvesnővéreinek pincéjében .
Mint a patikában, szép sorban álltak a polcon 100 grammos fehér porüvegben a villódzó lelkek. Apró atomreaktorok. Nélküle az emberek RÉMfurán viselkednek.
Sammy már csak tudja!

Horváth Attila, Kern András: Lövölde tér

A vasárnapi verselő szereti ezt a hangulatot. Mert ez nem egy külső helyről szól, hanem egy belső sötét kis zugról, ahonnan nehéz elszakadni.

Lövölde tér, ott mindig hideg van
Lövölde tér, ott mindig álltam a fagyban
Lövölde tér, ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél
Vagy csak úgy képzelem én

Hányszor vártalak ott a télben
Volt úgy is, hogy hiába
Mennyit támasztottam a tökmagos bódét
Míg jött a troli, de elengedtem s néztem utána

Lövölde tér, ott mindig hideg van
És fúj a szél, és nem süt a nap sehonnan
Lövölde tér, ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél
Vagy csak úgy képzelem én

Lövölde tér, köd ül a zugokban
És fúj a szél a Liget felől unottan
Lövölde tér, ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél
Vagy csak úgy képzelem én

Ma is, ha arra járok, fázom
Még ha rekkenő július van is
Érzem a hátamon a régi kormbi kabátom
Meg volt rajtam egy sapka is, ta-ra-ta-ta-ta-tam

Lövölde tér, ott mindig hideg van
És fúj a szél, és nem süt a nap sehonnan
Lövölde tér, ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél
Vagy csak úgy képzelem én

másképp:

 

Fehér Béla: Kossuthkifli (könyvjelző)

• Stílus: 10 pont
• Tartalom: 9 pont (a végét hamar lecsapta, a filmben jobban meg van oldva a lezárás)
• Hatás: 10 pont
• Hangulat: Vadromanrikus száguldás az országon át, s főleg: Éljen Kossuth!
• Külcsín: 8 pont
• Újrázás: Tuti, addig is nézem a filmsorozat változatot.
• Tanulság: "A magyar egyfelől édesszájú, másfelől kolbásszal alszik"

1849 májusában, a kissé álmatag Pozsony városában indul történetünk szála, és pillanatok alatt összekuszálodik.
Titokzatos levél, rajtakapott szerelmesek, bőszült atya, besúgó hálózat.
És közben veszélyben a haza!
Árulás? Kaland?

Irány Debrecen!

Elindul a lefoglalt postakocsi, rajta a gyanús pakk, a hős nagyonmagyar honvéd, a kitagadott leány, gyámolítója a szomszéd nemes vénkisasszony és (kedvencem) a bumfordi, tisztaszívű kocsihajtó. Üldözi őket egy cikornyás halottaskocsi, két atyával, egy koporsóval és egy mindenre elszánt spionnal.
Míg átszeljük az országot, megtudjuk  hogy hogy lesz valakiből cukrász, hogy mire való a lélek, hogy hol lapul a maradék magyar, hogy a mesék mindig kéznél vannak, hogy semmi nem marad titokban, hogy milyen gusztusos egy limlomász, főleg ha leginkább betyár. Hogy Debrecenben sok a sár, hogy már nyakunkon a muszka, és hogy mit NEM kíván a magyar nemzet.
A történet jóízűen kanyarog, szaftosan tálalva, humorral fűszerezve a régi (régi?) Magyarország ügyes-bajos dolgait, karcos embereit.

Mindez egy láda bejgli miatt.

De istók zicsi megsütöm, vagy legyek hajléktalan csiga!

"Vödric lehunyta a szemét, arca átszellemült. Megragadta Kőszál karját.

 - Titkot mondok. Pironka tegnap alkonyatkor betakart a hajával, a fülembe suttogott egy süteményes receptet.

 - Híj, a cukros boszorkány! Haljuk, miféle süteményes receptet?

 - Végy lisztet, írós vajat, kacsazsírt, néhány tojást, cukrot, kevés kovászt, maréknyi összenyomott főtt krumplit, tejfelt és sót. Ebből gyúrj lágy tésztát, de csak este, hogy éjszaka keljen!

 - Nem megmondtam, hogy cukrászi figura mutatkozik a talizmánon! Az úrnak tervei vannak veled, kikarózta az utad!

 - Tovább is van! Ha a tésztájával készen vagy, láss a tölteléknek! Ez lehet diós, lehet mákos. Pironka a gyönge, szénaszagú combjai közé szorította a fejemet, úgy rebegte el a töltelékek készítését.

Kőszál lecsavarta a kacsaszárnyat, csemcsegve szopogatta, ropogtatta, a csontdarabokat a földre köpdöste.

 - Behúzta a fejed a hasi bundájába? Érti a dolgát a kis csárdacemende!

 - Keverd össze tört dióval a cukrot, a megvagdalt vaniliát, némi rumot, malosa szőlőt, reszelj bele lemónia héját, és az egészet főzd fel kevés tejben. Éjszakára ezt is pihentesd. Másnap vagdalj bele aszalt gyümölcsöket, hevíts meg, hogy kenhető legyen. Ezzel ész is a diós töltelék.

 - Effíle nyáladíkkal engem nem lehet traktálni, mert felfújja a belemet, aztán egész nap röffeget a gatyám - jegyezte meg Kőszál. - De azért meghallgatom a mákos tőtelíket is!

 - Ugyan úgy készül, mint a diós, csakhogy ezt néhány alma reszelt húsával gazdagítjuk.

- Jó’ van. Másnap gyün a sütís.

 - A tésztát vékonyra nyújtjuk, megkenjük töltelékkel, ügyesen feltekerjük, félkarnyi rudakra osztjuk, a rudak végét tésztával eltapasztjuk, hogy a töltelék ki ne szivárkodjék. Darab ideig ismét kelesztjük, megkenjük tojás sárgájával, azután forró kemencében vetjük.

 - Jól megtanultad, komé! Okos a fejed!

 - Ha a teteje megpirult, a sütő szájához húzzuk, a csendesebb tűzön sütögetjük tovább, nehogy kiszáradjon.

 - Oszt hogy híjják a tíszát? Tőltelíkes kalács?

 - Beugli!

 - Beugli? Istentelen marha neve van, komám!"

Áprilisi visszanéző (Rúnanapló)

A 2017 hónapok kövei
http://foltkutatok.blogspot.hu/2017/01/a-honapok-kovei-2017-esztendore.html
áprilisban veszélyes utakra figyelmeztettek. Csapdákra, ingoványra.

Egy két hibát és bénázást leszámítva remekül lavíroztam a zátonyok közt. Vagy észre sem vettem, hogy nyakig ér trutyi?
Ami kellemetlenül érintett, az egy kis pénzmag, amiért nem is dolgoztam meg, és sértés nélkül vissza sem utasíthattam. Fizikailag nyomta a lelkem, amíg el nem költöttem villám gyorsan, mintha nem is lett volna. Megkönnyebbültem és léptem.
A halogatott dolgokat tovább toltam, sőt szaporítottam is új tervekkel, félbehagyott pepecseléssel. Azt hiszem, túl lazán veszem.
Az biztos, áprilisban lefárasztottak az emberek, magamat is belevéve.
Ezért két nap hosszabítást kértem a MajusElsejés ünnepre.

Mi van odaát? (SPN FanArtBook)

Nyitottam egy amolyan rajzos, fanfiction szerű könyvet.
Nem tudni előre mi bukkan fel az üres oldalakon. Egy biztos: az a SUPERNATURAL.
Íme az első foltok:

Előlap

 Persze nem az elején kezdtem, és már egyből valami olyan kép kezdett fortyogni a fehér lapon, ahol a fiúk nehezen uralkodnak az indulatokon, és pillanatok múlva elszabadul a fékevesztett harag. Vagy már késő is...

Váratlan vendég: örvös galamb

Úgy látszik lemaradt a fészekrakó programról, és az erkélyem virágos kosarát nézte ki magának, min B-tervet.
- Nem, galambocskám! Nincs albérlet. Olyan a hangod, hogy berezonál az ablak, és tudom, olyan a potyadékod, hogy vakolni lehetne vele.
- Hess! Mondom: hess! - Folyton visszajön ... És már ketten vannak.

Galambleves? Madártej?

Remélem jobb helyet talál. Vagy már jön a tojás... és mégsem kapták meg a CSOK-ot?

A természetben az a megnyugtató, hogy nélkülem is remekül működik

Én csak lesek, mint a moziban. Szemlélődőm, gyönyörködöm, és próbálok valami buta, illékony nyomot hagyni, nyomokat vésni a világfa kérgébe.

Tojáskáim, tojáskáim!

Az idei húsvét termései.

Többen is voltak, de egy boszorkánytojás nagyon megégett (elraktam figyelmeztető tanulságnak), és párat elajándékoztam.
Íme:

Márciusi visszanéző (Rúnanapló)

A 2017 hónapok kövei
http://foltkutatok.blogspot.hu/2017/01/a-honapok-kovei-2017-esztendore.html
márciusban örömmel és boldogsággal fenyegettek meg.

Sok-sok ünnep torlódott fel ebben a hónapban. A nősnap, a nemzeti, név- és szülinapok, és én örömmel adtam és kaptam. Volt munka, meg alkotás. Volt több társadalmi zabálás, családi röhögőgörcs. Többször megszállt az oknélküli boldogság, sőt a fellegekben is szálltam (szó szerint). Mégis mintha nélkülem pergett volna az idő, nem volt minden kerek, s kívülről néztem ezt a szép hosszú márciust. De lehet, hogy csak nem mertem sarkig tárni az ablakom...