A pók és a légy (nem Ezópusz mese)

A PÓK ÉS A LÉGY I.

Egyszer a vándorlégy bekéretszkedett éjszakára a keresztes pók szerény hajlékába. Az be is fogadta, hisz oda künn zuhogott az eső.

A légy éhes volt: vacsorát követelt. A póknak csak egy falatka kolbászkája volt, amit másnapra tartogatott, de jó szívvel odaadta a szemtelen légynek. Az befalta rögvest, bár fitymálva kevesellte az adagot, sőt állottnak titulálta. A fekhely sem felelt meg az igényeinek. Szemeit megvetően jártatta körbe a kopott kis pók szobán:

   - Oh, te szegény, nem telik többre, mi? - veregette meg leereszkedően vendéglátója vállát.

A pók éktelen haragra gerjedt. Egy ökölcsapással megölte a legyet, és felfalta.

          Tanulság: Ne élj vissza a vendégszeretettel!

A PÓK ÉS A LÉGY II.

Egyszer a vándorlégy bebocsájtást kért éjszakára a keresztes pók házába, mert ítéletidő tombolt az vidéken. A pók húzta a száját, mégis beengedte a legyet.

Elé lökött egy száraz kenyérvéget, alvóhelyként meg a szalmazsákra bökött. A légy szépen megköszönte, majd vigasztalva megveregette házigazdája vállát:

   - Oh, te szegény, nem telik többre, mi?

A pók éktelen haragra gerjedt. Egy ökölcsapással megölte a legyet, és felfalta.

          Tanulság: Ne értsd félre a helyzeted!

A PÓK ÉS A LÉGY III.

Egyszer a vándorlégy a keresztes póknál lelt menedékre a vihar elől.

Meleg vacsora után puha ágy várta a legyet, de mielőtt pihenni tértek volna kedélyesen elbeszélgetett a pókkal a kandallónál, a pattogó tűz mellett.

A pók mégis éktelen haragra gerjedt. Egy ökölcsapással megölte a legyet, és felfalta.

          Tanulság: Ne légy légy

László Zoltán: Egyszervolt (könyvjelző)

        Néha jobb nem felismerni a dolgok valós arcát.
Történetünk elején legalább is így áll a világhoz Karsa Harlan, aki abban hittben ringatja magát, hogy ő egy átlagos árva gyerek, aki így-úgy elboldogul a huzatos Budapesten.
Dolgozik, randizgat, néha elveszti magát, de vissza tud zökkenni józan, unalmas valóságmalmába.
Persze változik a széljárás, és egycsapásra fenekestül felfordul az élete, mihelyst kinyitja a szemét.
Éhen halt időutazó, bérgyilkos kis gömböc, törpe, óriás, nyugdíjas királylány, bürokrata hétfejű sárkány és a népmesék összes szereplője és helyszíne felbukkan a szürke város normalitásában.
Nincs vissza út: követni kell a nyomot, ami Traszóperenciába vezet. Meg kell találni a saját gyökereit és önmagát.
Nincs más választása, még akkor sem, ha magát igen alkalmatlannak tartja a veszélyes feladatra. Balek is lehet hős vagy egy hős is lehet balek? Mindegy, Harlan esetlen bájjal verekszi át magát a kalandokon, egyre nyitottabb szemmel és szívvel keresve az igazságot.

Jó tanács: ne olvasd ezt a regényt a buszon (a szarkazmus és remek humor miatt a legváratlanabbul tört rám a röhögés)

Stílus: 10 pont (-0,5: eredetibb címet vártam)

Tartalom: 9 pont (még botorkáltam volna a MESÉS Pesten)

Hatás: 10 pont

Hangulat: Semmi sem sikerül, de valahogy csak túlélem

Külcsín: 8 pont (Jó kis ötletek és utalások vannak a grafikán, de kicsit hatásosabb kivitel jobban bejönne. No és a szöveg közé elképzeltem pár vicces rajzocskát... Ó, hiányzik Réber László!)

Újrázás: Igen, igen

Tanulság: NA UGYE, hogy a szomszéd néni boszorkány és a kút fenekéről egy vízi manó néz vissza!

UGRÓISKOLA a'la Dante 7-8.

B.Ú.É.K. 2014!

Természetfeletti évet kívánok mindenkinek 2014-re!

Dmtitry Glukhovsy: METRÓ 2033 (könyvjelző)

A moszkvai metró nem csak óvóhely és utolsó menedék az emberiség maradékának, de a régi, felperzselt világ sűrített, sötét tükörképe is. Ebben az ismeretlen labirintusban indul útnak Artyom megmenteni a saját állomását, vagy az egész Metrót. És mint valami lovagregényben, ahol az ifjú kiválasztott küldetése során megannyi akadállyal mérettetik meg, Artyom is megküzd a szőrnyű alagutak és a saját rémálmaival. Találkozik az eltorzult ideológiák csapdáival, megmagyarázhatatlan gyilkos látomásokkal, különleges emberekkel, kegyetlenséggel és önfeláldozással. Ostoba filozófiák és vesékbe látó mesék közül kell megtalálnia az igazságot, megéreznie a helyes utat a vaksötétben vagy a kápráztató neonfényben. Persze minden lépésért harcolni kell a föld alatt és a föld felett is. Hátborzongató mutánsok a könyvtárban, a megolvadt épületek közt ólálkodó rémület, a halálosan sugárzó Kreml, hipnotikus kannibálok, falkában vadászó szörnyek... Csoda, hogy túléltem ezt a könyvet!

• Stílus: 10 pont 
• Tartalom: 10 pont 
• Hatás: 10 pont 
• Hangulat: KövetniSajátUtunkatMindenKétségenÁt 
• Külcsín: 10 pont A borítórajz ismét hatásos. Mínusz 2 pont, mert sajna hiába kerestem a metró térképet, lemaradt az útmutató. És olyan erős karakterek vannak a történetben, hogy az rajzért kiált. 
• Újrázás: muszáj lesz. Legkésőbb 2033-ban. 
• Tanulság: Küzdve küzdj és ... és hiába minden 

Eva Hornung: Kutyafiú (könyvjelző)

Moszkva elkeserítő külvárosi negyedében kit érdekel egy elhagyott négyéves gyerek? Senkit, csak egy kutyát, aki befogadja a falkába a hozzájuk csapódott ember gyereket és  saját kölykeivel neveli.
A szeméthegy árnyékában egy romos templom pincéjében van a fészek, ami igazi otthona lesz Romocskának a kutyafiúnak.
Nagyon éles, szemléletes képet kapunk, hogy hogyan alkalmazkodik a farkastörvényekhez, miközben ember-énje is beépül abba a vad, okos, kíváncsi, de egyben óvatos személyiségbe, amivé válik.
A történet kegyetlen, nagyon izgalmas és tudod, hogy nem lesz jó vége.

Amellett, hogy lerágod a körmöd, egy csomó kérdést és kétséget hagy benned ez a könyv:
- az emberi környezet nem mindig embernek való
- az intelligencia nem kor, neveltetés vagy faj függvénye
- honnan tudod mi a rossz?
- az emberi faj az alkalmazkodásban és a kegyetlenségben viszi a pálmát
- mihez légy hűséges? Társadalom? Falka? Vér? Család?
- mikor add fel?

Stílus: 10 pont

Tartalom: 10 pont

Hatás: 10 pont

Hangulat: Foggal-körömmel az életbemaradásért és a falkáért, de hová is tartozom?

Külcsín: 10 pont Egyszerű mégis rafinált a borító

Újrázás: talán, majd ha kihevertem a hatását

Tanulság: Tisztelj minden életet, még a sajátodat is

Marcellus Mihály: Aquincum farkasa (könyvjelző)

Történelem és természetfeletti erők kavarognak Pannónia határ vidékén, ahol a Római birodalom ereje keveri a politika lapjait (legalább is ők így hiszik). Egyenlőre a Duna megvédi az elbizakodott légió-várost a keltről érkező népektől. Békében hízik Aquincum. Elnyomott vagy beolvasztott kelták élvezhetik a romanizáció áldásait. Apelláta nincs, szerencsére mindig van aki reménytelen ügyekért is harcol, és mi persze vele vagyunk.

Stílus: 7 pont (sok a nem helyénvaló jelző, néha dagályos, máshol meg űrt érzek, várnám a kifejtést)

Tartalom: 9 pont

Hatás: 5 pont

Hangulat: A hatalommal csak egy rém tud dacolni

Külcsín: 5 pont (A betütipus nagyon találó, viszont az egyensúlyt lehúzza az elnagyolt arány, no és hiányoltam a térképet is, főleg mivel valós helyszínen játszódik misztikus történetünk)

Újrázás: nem lesz, de Aquincumról keresek még valami könyvet

Tanulság: Örülök a népvándorlásnak. Vesszen Róma!

Gyors pogácsa a jó pogácsa

Kipróbáltam egy receptet, amit Andi talált, persze kicsit több cuccal.

40dkg liszt

25dkg margarin

2dl < tejföl (amennyit felvesz a tészta)

30dkg reszelt sajt (20 a tésztába, 10 a tetejére)

1 csomag szárított élesztő

3 teáskanál só

csipet szerecsendió, pirospaprika

1 tojás a kenéshez

Összegyúrom. NEM kell keleszteni. Apró pogácsákat szaggatok az ujjnyi vastagra nyújtott tésztából. Tetejét tojással megkenem, sajttal megszórom.

Meleg sütőben pirosra sütöm.

Megpróbálom kivárni, hogy kihűljön. Gyorsan kész és gyorsan fogy.

Dmtitry Glukhovsy: METRÓ 2034 (könyvjelző)

Túllépve az előítéleten (milyen lehet egy olyan regény, amiből számítógépes játék készül?), engedve a borító csábításának, ismét orosz fantasy (vagy sci-fi?) került a karmaim közé.
A világot a végső atomháború percek alatt elsöpörte. A moszkvai metróban rekedt vagy időben bemenekült emberek túlélték. 20 éve élnek a föld alatt különböző szervezetek, kasztok, ideológiák köré csoportosulva. Fizetőeszköz a töltény. Az elhagyott, sérült alagutak, állomások csak veszélyt tartogatnak.
A történet egy külső közösségben kezdődik, ahol nemhogy állandó harc folyik a mutáns ellenséggel, de most még a kapcsolat is megszűnt a többi állomással. A feladat adott, és megkezdődik főhőseink reménytelen vándorlása.
Huter egyértelműen a húzóerő. Megy, megy célja felé, mint egy jégtörő. Kiismerhetetlen, sötét erő sűrűsödik tekintélyes alakjában, amit valami régi sérülés roncsolt érzéktelen maszkká. Mágnesként húzza magával a történetekért rajongó öreg Homéroszt, aki saját regényének hősét látja benne. Persze kell egy hősnő is. Küldetésük során a fiatal Szása csapódik hozzájuk, aki apjával egyedül élt eddig, kirekesztve a közösségből. Talán ettől maradt tisztább és sugárzóbb, ami még a dermedt lelkű Huntert is felolvasztja.
Mutáns szörnyek, elkorcsosult emberi roncsok, sugárveszély, látomások, kapzsiság, bosszú, mocsokból felbukkanó szépség, marcangoló emlékek, a filozófia imbolygó mentsvára és megannyi ismeretlen történet kavarog és suttog a hajdan fényűző moszkvai metró állomásain és az alagutak bénítóan sötét zugaiban.

• Stílus: 10 pont 
• Tartalom: 10 pont 
• Hatás: 10 pont 
• Hangulat: SötétKilátástalanDeAzAlagútbanPislákolARemény 
• Külcsín: 10 pont Nagyon jó a borítórajz, bár a fejezetek közt is szívesen nézegettem volna több Grecsko képet. Puha kötésű, ragasztott, nagy alakú, de stabil, könnyű a fogása, és a borító fülek ki-behajtva könyvjelzőként is használható. Ja, és térkép is van ( jelezve állomást, veszélyt, fennhatóságot), hogy eligazodjunk a moszkvai metró labirintusában. 
• Újrázás: biztos, és a könyvtárba levadászom Dmitrrry másik két könyvét is. 
• Tanulság: Szépség, művészet és fantázia nélkül lehet élni, de minek